Nem a fogpaszta, nem a kézkrém, nem a ragasztó miatt jött az ötlet: a fémtubusra a 19. század közepe táján az olajfesték miatt lett szükség – tudtuk meg, amikor a pesti Renoir-kiállításon jártunk.
Hol festették a tájképeket több száz évvel ezelőtt? Nem biztos, hogy egy vetélkedőn mindenki eltalálná a helyes választ: műteremben. Legalábbis olajfestményt nem lehetett a szabadban alkotni, az egyéb technikák pedig – mondjuk, az akvarell – nem számítottak igazi festménynek. Igaz, vázlatként valóban festettek akvarelleket a szabadban.
A helyzet a 19. század második felében változott meg, és a fordulatot elsőként az impresszionisták használták ki, akik a szabad ég alatt látható fények, színek, árnyékok pillanatnyi benyomásait (impresszióit) vitték gyorsan a vászonra. Két találmányra volt ehhez szükség. A talán kevésbé döntő, és nem is teljesen új, fejlesztés a hordozható festőállvány volt. A nagy változást az jelentette, hogy kényelmesen hordozhatóvá vált az olajfesték.
Komoly eszközt kaptak a kezükbe a klímaváltozás ügyét szívükön viselők a klímatörvényt részben megsemmisítő alkotmánybírósági határozattal. A kormány immár nemcsak, hogy nem háríthatja át a teendőket a jövő generációkra, de le sem szerelheti őket azzal, hogy „De hát van klímatörvény!”.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés.
Izrael komoly csapást mért már az iráni nukleáris képességre, de a legfontosabb célpont, Fordo, ahol több ezer urándúsító centrifuga üzemel, még sértetlen, mert mélyen a föld alatt van.
Átláthatóbbá és rugalmasabbá szeretnék tenni a kerti kutak bejelentésének, engedélyezésének és ellenőrzésének folyamatát.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
