Noam Shuster-Eliassi: Ami fényt hozhat

A személyes és politikai sérelmekkel együtt élő ember számára a humor eszköz a túléléshez. A zsidók különösen jók abban, hogy viccet csináljanak a traumáikból. Most is azt hallom mindenkitől, hogy derűvel fogjuk tudni kezelni, amit október 7-e óta megélünk. Nem tudom, így van-e, túl közeliek még az események.

Mielőtt stand-upos előadó lettem, egy ENSZ által támogatott békeprogramban dolgoztam. Keményvonalas szélsőjobboldali csoportokkal foglalkoztunk, szélsőséges nacionalista, vallásos telepesekkel, ultraortodox közösségek tagjaival. Próbáltuk őket közelebb vinni a palesztin lakossághoz. Igyekeztünk rávezetni őket, hogy az együttéléshez politikai stratégiákra és békefolyamatra van szükség. Még Észak-Írországba is elvittük tapasztalatcserére őket. Olyan kulcsszereplőket értünk el, akiknek voltak eszközeik a palesztinokkal való együttműködéshez. Aztán ezt a programot 2017-ben hirtelen lezárták.

Az ENSZ-ben úgy gondolták, nincs erre szükség. Azt mondták, ez túlzott „politikai” elkötelezettséget jelent számukra. Azt hiszem, megijedtek a telepesekkel folytatott munkától, vagy megfélemlítették őket. Én pedig magamra maradtam, és végtelenül frusztrálttá váltam. Olyan fórumot kerestem, ahol cenzúra nélkül hallathatom a hangomat.