Parászka Boróka: Újnyilas korunk

Zavarba jöttek az emberek a legújabb, nyilasleleplező botránytól, ti. hogy a kormány (és külön Orbán Viktor) magyar hangja, a legfőbb, lovagkereszttel kitüntetett, minden lehetséges propagandamédiában bíborba öltöztetett urambátyja, Bayer Zsolt, a rezsim címerembere bizony-bizony nyilas múltú környezetben nőtt fel. Vajon felelőssé tehető-e az unoka a nagyapa bűneiért? Megengedhető-e az „apákésfiúkozás”? Mereng a nagyérdemű.

Rövid távú a történelmi emlékezet, a múltfeltárás és a múlt vállalása – fogalmazzunk elegánsan – nem a magyar társadalmi tudat erőssége. Különösen olyankor megy az ilyesmi nehezen, amikor felelősséget kellene vállalni. A nyilas rémtetteknek tulajdonképpen soha nem volt gazdájuk, soha nem történt igazi szembenézés.

De hát itt már nem a szembenézésről, hanem az elfogadásról és az elfogadtatásról van szó.

Az elmúlt tizenöt-húsz évünk a magyar szélsőjobb iránti nosztalgiával, retorikájának, szimbólumainak átvételéről szólt.

Mára, hosszas taktikázás, előkészítés után megtörtént az a korábban minden múlttakargatás, felelősséghárítás ellenére is elképzelhetetlen: a nyilas múlt rehabilitációja, a nyilas ikonok köztudatba emelése és legitimizálása. Ez a NER elévülhetetlen főműve.