Hajléktalanokból is szépen meg lehet élni. Ezt az első hallásra zavarba ejtő állítást igazolta Lorenzo Di Ciaccio, aki még véletlenül sem a koldusmaffia egy újabb kizsákmányolási formáját találta fel.
Tíz évvel ezelőtt egy akkor 38 éves római informatikus azért hagyta ott jól fizető állását, mert a tévében látott egy hírt egy süket fiúról, aki egy baleset után nem tudott telefonon mentőt hívni. A végkielégítéséből megalapította Pedius nevű kis cégét, amely operátorok és beszédfelismerő algoritmusok segítségével teszi lehetővé hallássérülteknek, hogy bármikor használják a mobiljukat.
Miközben felfuttatta a ma már 14 országban működő Pediust, sokat tevékenykedett önkéntesként is a katolikus egyház karitatív szervezeteiben. Itt tűnt fel neki, hogy éveken át ugyanazok a hajléktalanok kopogtatnak be segítségért, egyre reményvesztettebben.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
