Ganxsta Zolee: „Nagyon nehéz munkával küzdöttem le magamat!”

hvg360: Krúbi azt énekli a Ganxsta Zolee tehet mindenről című dalában: „Ganxsta Zolee-t is biztos valaki megrontotta, de az már gecirégen volt, és nem emlékszik rá senki”. Ki rontott meg?

Ganxsta Zolee: Az első lökést még nagyon kiskoromban adta a Kiss két Alive-koncertalbuma és az Aerosmith 1973-as lemeze: az ’75-ben jutott el hozzám, amikor itthon még senki nem tudta, mi az az Aerosmith.

hvg360: Kilencéves korodban?

G. Z.: Vannak uncsitesóim Amerikában, ők hoztak bakelitlemezeket. Ez volt az első megvilágosodás – „rocksztár leszek!” –, aztán jött a második megvilágosodás – „punk sztár leszek!” –: a punk zene volt az, ami miatt letévedtem az ösvényről: az örök kedvenc GBH, a Peter and the Test Tube Babies, az Exploited, a Sex Pistols, a korai Clash, a Damned, minden, aztán a skinhead-zenék, a 4-Skins, a Screwdriver. Ettől éreztem, hogy na nekem zenélnem kell. Alapítottunk is egy zenekart. Apuka mindig szeretett engem elkényeztetni: kiejtettem a számon, hogy hú, basszusgitáros leszek, és vett egy basszusgitárt. Aztán egy szólógitárt, nyilván egy ötezer forintos Jolanát, de azzal már lehetett punkzenekart alapítani, ez volt a Zsolti és a Fosfejűek. Onnantól kezdve nem volt megállás, illetve volt egy rövid szünet, amikor érettségi után a gimnáziumi punkzenelésből ki kellett menni az életbe.

Én azt szerettem volna, hogy semmi se legyen belőlem. Én csak inni akartam a cimborákkal, csajozni és lógatni a zacskómat.

Semmihez nem volt kedvem. De ezt nem lehetett, úgyhogy anyukáék betettek a külkereskedelmi vállalathoz, a Technoimpexhez, én meg tönkretettem mindent, ki is rúgtak rövid idő alatt. De nagyon szerettek, mert jópofa gyerek voltam állítólag, csak munkaképtelen, alkalmatlan a normális munkára.

hvg360: Hogy jött a dobolás a gitár helyett?