Neue Zürcher Zeitung-tudósítás Dombóvárról: A Magyar-jelenség rejtély, az irracionalitással határos

Le Figaro

Két évtizednyi tagság után Magyarország rosszul érzi magát az Európai Unióban. Nincs ugyan napirenden a kilépés, bárhogyan is szokott nyilatkozni Orbán a közösségről. A belépés 20. évfordulóján magyar részről semmiféle hivatalos megemlékezés nem volt. Olyan az egész, mintha annak idején szükséges rosszként kellett volna csatlakozni, de talán csak átmenetileg.

A kormányfő úgy állítja be, mintha kényszerházasságról lenne szó. A Nyugat csillaga elhalványult, a pénzügyi válság, a migrációs hullám, az iszlamista merényletek következtében a lakosság jelentős rétegeinek a szemében. Egyre erősebb a nyugat-ellenes propaganda, és a közép-európai alsóbbrendűség érzetét felváltotta a felsőbbrendűség tudata, mindazzal szemben, amit Orbán „poszt-Nyugatnak” nevez.

Azt állítja, hogy a mostani európai vezetők elárulták az alapító atyákat, amikor megnyirbálták a nemzeti szuverenitást. De ettől még a magyar gazdaságnak nagyon is szüksége van a közösségi pénzekre, azok nélkül stagnálna. Az alapok egy része azonban hatalom közeli zsebekbe jutott, így a Fidesz eszközül használja azokat, hogy kialakuljon a nemzeti tőkésosztály. Ám egyben arra is jó a manna, hogy serkentse az urambátyám-rendszert.

A magyar fél úgy állítja be, hogy a források történelmi kompenzációt jelentenek, amiért a kontinens másik fél hagyta, hogy Kelet-Európa a vasfüggöny rossz oldalán kössön ki, illetve amiért ezek az országok megnyitották piacukat a multik előtt.

Orbán azt hirdeti, hogy a szabadság és szuverenitás megőrzéséhez el kell foglalni Brüsszelt. Ám ez a bosszúszomjas szöveg nem győzte meg a közvéleményt, annak nagy része továbbra is ragaszkodik az EU-hoz.