„Ha nem értjük meg küldetésünket, úgy érezhetjük magunkat, mint a hörcsög a mókuskerékben: ugyanazokat a köröket futjuk újabb és újabb céllal anélkül, hogy értelemre lelnénk az életünkben” – írja nagy bölcsen John Purkiss és David Royston-Lee, és annak érdekében, hogy elkerüljük a hörcsögüzemmódot, azt ajánlják, hogy találjuk meg mihamarabb az életcélunkat, és fogalmazzuk meg a küldetésnyilatkozatunkat. Hogy mik ezek pontosan? Elmagyarázzuk.
Lassan tíz éve, hogy a HVG Könyveknél megjelent magyarul is John Purkiss és David Royston-Lee Énmárka – Tedd magad eladhatóvá az interneten is! című könyve, amely azonban azóta is alapműnek számít. A kötet nem egy hagyományos útmutató a CV-íráshoz. Nem mondja meg, hogyan legyél influenszer, vagy hogy melyek a networkingelés alapszabályai. Sokkal inkább ahhoz ad iránymutatást, hogy miként ismerheted meg önmagad, az erőforrásaid, amiket aztán az érvényesüléshez hasznosítani tudsz. Purkiss és Royston-Lee bestsellere számos önismereti gyakorlatot tartalmaz ahhoz, hogy felfedezhessük képességeinket, értékeinket, felszínre hozhassuk valódi motivációinkat. Hiszen csak úgy tudunk kielégítő és sikeres életet élni, ha egyszerre csinálhatjuk azt, amit szeretünk és amiben a legjobbak vagyunk. Hírlevélsorozatunkban e gyakorlati feladatokat is tartalmazó könyvből szemezgetünk részleteket az olvasóink számára. Negyedik rész.
Eddig az adottságainkról és az értékrendünkről volt szó. Az adottságaink jelentik a sziklát, amelyre énmárkánk épül. Felfedezhetjük, de nem változtathatjuk meg őket. Az általunk fontosnak tartott értékek jelentik az alapot. Ezek a felszín alatt rejtőznek, de meghatározzák az épület méretét és alakját. Az épületnek célja is van: lehet iroda, tűzoltóállomás, családi ház, kórház, színház vagy laboratórium.
Következő témánk az életcélunk: azt kutatjuk, miért vagyunk a világon. Ez egy alapvető kérdés. Kisgyerekek például sokszor megkérdezik egy-egy felnőttre mutatva: „Ő miért van itt?”
Sokak számára új gondolat, hogy mindnyájunknak van életcélunk, emellett az életcélt gyakran összekeverik a célkitűzésekkel. A következő ábra segít ennek tisztázásában:
Célkitűzéseink, terveink és feladataink végesek. Előbb vagy utóbb elvégezzük a feladatokat, megvalósítjuk a terveket, elérjük a célokat. Ekkor kihúzhatjuk őket tennivalóink listájáról. Az életcélunk és a küldetésünk azonban végtelen.
Életcélunk álljon mindenek fölött! Ez jelöli ki a helyes irányt számunkra. Életcélunk az adottságainkból és az értékeinkből ered, és olyan, mint a horizont: egész életünkben követhetjük, de soha nem érhetjük el. Martha Beck terapeuta és életvezetési tanácsadó a Sarkcsillagunknak nevezi.
Az életcél végtelensége megnehezíti – ha ugyan nem teszi lehetetlenné –, hogy meghatározzuk mibenlétét. Albert Einstein egyszer azt mondta: „Különös helyzetben vagyunk itt, a Földön. Mindnyájan egy rövid látogatásra érkeztünk, nem tudjuk, miért, néha mintha mégis sejtenénk a célt.” Szerencsére elegendő, ha sejtjük az irányt, amerre tartunk. Nem kell feltétlenül megfogalmaznunk; megérezzük, ha a számunkra megfelelő irányba haladunk.
Ha az egész lényünk együtt rezonál azzal, amit csinálunk, tudhatjuk, hogy az életcélunkat követjük. Energia és lelkesedés önt el minket bizonyos helyzetekben, még ha csak röpke pillanatokra is.
A minisztériumnak világossá kell tennie, hogy Gustav Klimt Afrikai herceg című festményének kiviteli engedélyeztetési folyamata során becsapták őket, vagy ők hibáztak. Enélkül rajtuk marad a gyanú, hogy valami még súlyosabb dolog történt – állítja Molnos Péter művészettörténész.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Az őrmestert a történtek után eltiltották minden szakmai és nyilvános szerepléstől, és a tervezett előadásait sem tarthatta meg.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
Az okok most egyértelműek.
A BKV belső vizsgálatot indított.
