Ezúttal kicsit merészebb vizekre evezünk, és behozunk némi spiritualitást oda, ahol a legkevésbé keresnénk: az önmarketing területére. Ám csak egészséges mértékben nyúlunk a nehezen megfoghatóhoz: azt próbáljuk meg megválaszolni, miért is annyira fontos az énmárkánk szempontjából, hogy miként bánunk másokkal. Van ugyanis egy nagy igazság, amelyet az üzleti életben is érdemes megszívlelni: amikor másoknak adunk, lényegében magunknak is adunk.
Lassan tíz éve, hogy a HVG Könyveknél megjelent magyarul is John Purkiss és David Royston-Lee Énmárka – Tedd magad eladhatóvá az interneten is! című könyve, amely azonban azóta is alapműnek számít. A kötet nem egy hagyományos útmutató a CV-íráshoz. Nem mondja meg, hogyan legyél influenszer, vagy hogy melyek a networkingelés alapszabályai. Sokkal inkább ahhoz ad iránymutatást, hogy miként ismerheted meg önmagad, az erőforrásaid, amiket aztán az érvényesüléshez hasznosítani tudsz. Purkiss és Royston-Lee bestsellere számos önismereti gyakorlatot tartalmaz ahhoz, hogy felfedezhessük képességeinket, értékeinket, felszínre hozhassuk valódi motivációinkat. Hiszen csak úgy tudunk kielégítő és sikeres életet élni, ha egyszerre csinálhatjuk azt, amit szeretünk és amiben a legjobbak vagyunk. Hírlevélsorozatunkban e gyakorlati feladatokat is tartalmazó könyvből szemezgetünk részleteket az olvasóink számára. Kilencedik rész.
Viselkedésünket alapvetően az határozza meg, hogyan látjuk a világot és benne magunkat. Az alábbiakban egy több ezeréves megközelítést ismertetünk, amely sokak számára mégis az újdonság erejével hat.
Ez a dualista szemlélet, amely az egész életünket áthatja. A világot ellentétpárokra osztjuk fel: mi-ők, fekete-fehér, jó-rossz és így tovább. Olyan mélyen belénk ivódott ez a szemlélet, hogy már bele sem gondolunk.
Ugyanakkor szinte minden konfliktus a kettősségen alapul. Gondoljunk a munkahelyi és a társadalmi nézeteltérésekre vagy a vallási és etnikai csoportok közötti ellentétekre! A kettősségen alapuló szemlélet elhiteti az emberekkel, hogy a világtól és embertársaiktól függetlennek kell látniuk önmagukat. Ezt az elkülönülés illúziójának is szokták nevezni.
Ahogy Albert Einstein mondta: „Az ember része az egésznek, amit mi »világegyetemnek« nevezünk, egy olyan rész, amelyet behatárol a tér és az idő. Önmagát, saját gondolatait és érzéseit elkülönülve éli meg; nem más ez, mint a tudat egyfajta optikai csalódása.”
Sokan erre a dualista szemléletre alapozva próbálják meg kialakítani önmarketingjüket. Mindent megtesznek azért, hogy megszerezzék, amit akarnak, ám gyakran épp az ellenkezőjét érik el. Például csak azért ápolják kapcsolataikat, hogy elnyerjenek egy állást vagy megbízást; netán az összes ismert fejvadásznak és munkaadónak többször is elküldik önéletrajzukat. Csakhogy általában kilóg a lóláb, s ennek következtében meglehetősen szánalmas hatást keltenek, márpedig ez nem kedvez a kapcsolatépítésnek. Mintha csak azt mondanák: „Gyorsan adjanak valami munkát vagy legalább egy feladatot, különben éhen halok!” Ha megkérdeznénk tőlük, nem érzik-e mindezt kellemetlennek, a legtöbben bizonyára azt felelnék: „Dehogynem!” Még szerencse, hogy másképp is lehet csinálni.
A minisztériumnak világossá kell tennie, hogy Gustav Klimt Afrikai herceg című festményének kiviteli engedélyeztetési folyamata során becsapták őket, vagy ők hibáztak. Enélkül rajtuk marad a gyanú, hogy valami még súlyosabb dolog történt – állítja Molnos Péter művészettörténész.
Az őrmestert a történtek után eltiltották minden szakmai és nyilvános szerepléstől, és a tervezett előadásait sem tarthatta meg.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
Az okok most egyértelműek.
Nem a MÁV hónapja volt a június, és ez az internetezők ingerküszöbét is átütötte.
A BKV belső vizsgálatot indított.
