Reneszánszukat élik a táblás hadijátékok, amelyek az ukrajnai háborúban és a civil életben is hasznosak lehetnek

A háború a porosz időkben sem volt játék – bár aki az interneten rákeres, az a Kriegsspiel (hadijáték) címszóhoz kapcsolódva táblás társasjátékot is talál (már ha éppen kapható), sőt rábukkanhat egy nemzetközi szervezetre, a lelkes játékosok klubjára is. Klasszikusról van szó: 1824-ben mutatta be egy porosz tüzértiszt, Bernhard von Reisswitz. Ő a XVIII. századi, már terepviszonyokkal felturbózott, 1617 (pontosan 49 × 33) mezős hadisakkjátékot – a braunschweigi, más néven Hellwig-féle játékot – fejlesztette tovább. (Az ókori Indiában maga a sakk is a háború elvont változataként alakult ki; nyelvtől függően ugyan, de ennek az emlékét őrzi a vezér, a bástya, a huszár és a gyalog elnevezés.)

A porosz játéktábla valamelyik igazi csatamező körülbelül 1:8000 arányú térképe volt, immár játékmezők nélkül. Az alakulatokat a valós arcvonalukkal arányos hosszúságú fakockák jelképezték, és minden forduló kétpercnyi háborúzásnak felelt meg. A veszteségeket kockadobással és annak nyomán meglehetősen bonyolult táblázattal állapították meg. A táblázat sem volt játék: tényleges csaták statisztikáin alapult. Akkoriban két hétig tartott, amíg egy-egy csatát lejátszottak, és feljegyezték, hogy ilyenkor elkergették a macskákat a közelből, nehogy az asztalra ugorva mindent összekeverjenek.

A koronahercegnek, a későbbi I. Vilmos porosz királynak és német császárnak annyira megtetszett a dolog, hogy minden porosz tisztnek meg kellett tanulnia a játékot.