Papp Réka Kinga: Lánczi Tamás hazudik, a korrupció feltárása nem a szuverenitás elleni támadás, hanem tényközlés

“Minden napra jut valami jól koreografált cirkusz, mindennap felbukkan valami félelemkeltésre alkalmas ellenségkép. Most például a magyar szuverenitásra rontó civileké, újságíróké. Arcpirítóan primitív taktika.” Vélemény.

Különleges politikai hadműveletre kapott megbízást Lánczi Tamás a magyar kormánytól: el kell játszania, hogy megvédi a Putyinnak rég eladott magyar szuverenitást a magyar értelmiségtől. Nem először mártja a lábujját ebbe a lavórba, az ő szerkesztése alatt közölte a Figyelő 2018-ban a vélelmezett Soros-bérencek névsorát. Most arra szerződött, hogy a 2014–2018-ban beindított, civilek elleni boszorkányüldözés újabb fejezetét levezényelje mint főinkvizítor. Az előző körben Lázár János magasra tette a lécet, Lánczinak igyekeznie kell, hogy hozzá méltó arroganciát és agressziót mutasson.

Nincs kecmec: a Tranzit Fesztiválon saját hatalmától begőzölve ment neki a korrupciófigyelésre szakosodott Transparency International (TI) igazgatójának. Dühösen, sértődötten oktatta ki Ligeti Miklóst, hogy ne vegzálják a jöttment civilek az Árpád apánktól örökölt Magyarországot az elsíbolt uniós pénzek miatt – szónokolt a magyar állam ezeréves legitimitásáról hadoválva a hivatásos főszuverén. Korrupciós vizsgálódásra, számonkérésre annak van joga, aki választást nyer – mondta. Akié a hatalom, azé Magyarország. A többinek, különösen a civileknek – kuss.

Lánczi természetesen hazudik.

A politikai számonkérés nem a felkent, főállású politikai osztály privilégiuma, ahogyan azt a Kádár-rendszer panel-biedermeier ideológiája hirdette. Érdekes, ahogyan egyik rendszer a másik után hasznosítja újra ezt a végtelenül káros elvet, amelyet a fogyasztói késő szocializmus a Monarchiától örökölt és alkalmazott a saját körülményeire.