„Szellemi őrhelyként” az Árpád-házi királyok csontjait őrizhetné a Makovecz Imre fő művének szánt templom

„Bármit tervezett Makovecz Imre – művelődési házat, egyetemet, könyvtárat vagy fürdőt –, valahogy mindig templom lett belőle.” Szakmai körökben egykor gyakran lehetett hallani az idézett mondást. Az már az élet furcsasága, hogy amit az organikus építészeti iskola megteremtője a saját munkássága fő művének – és valóban templomnak – szánt, máig nem épült meg. És az is biztos, hogy ott és abban a formában, ahogy elképzelte, már nem is fog. Budapest így továbbra is fehér folt az építésznek a teljes Kárpát-medencét lefedő életművében: a fővárosban egyetlen általa tervezett középület sem áll.

Időről időre szárnyra kaptak ugyan hírek, hogy az Apor Vilmos téri templom ügye sínre került, de ezekből végül semmi nem lett. Legutóbb három éve, egy tévéműsor nyomán még közadakozás is indult volna a beruházás érdekében, ám az örökösöket képviselő Makovecz Alapítvány jelezte: mivel templomépítést csak az egyház kezdeményezhet, ilyen szándék pedig nincs, kivárják, amíg eljön az alkalmas idő. Ez azonban a jelek szerint nem holnap lesz. Pedig az elképzelés befolyásos szimpatizánsaiból nincs hiány. Orbán Viktor például maga is egyfajta mesterként tekintett Makoveczre, akivel élete végéig szoros személyes kapcsolatban volt.

Csakhogy a kivitelezés előtt „vallási” jellegű akadály is tornyosodik. Ennek megértéséhez a tervek két évtizeddel ezelőtti megszületéséig kell visszamenni az időben.