Arthur C. Clarke-ra sokan úgy emlékeznek, mint aki a celluloid látnokának számító Stanley Kubrickkal együtt megalkotta az űrutazásnak és LSD-tripnek is értelmezhető, 1968-ban bemutatott 2001: Űrodüsszeia című filmet. A tudomány iránt is vonzódó angol író 1962-ben A jövő körvonalai címmel összegezte futurisztikus elképzeléseit arról, hogy a XXII. század kezdetéig hova és mire juthat az emberiség. Természetesen volt, hogy a fantáziája felülkerekedett, így a valóságban 1980-ra nem lépett ember a Mars és a Vénusz felszínére, az 1990-es évek közepére nem szolgálta az embert a kimeríthetetlen fúziós energia, és mostanában kellene dinoszauruszokat klónoznunk. A mesterséges intelligencia megjelenését viszont a valósághoz képest csak kevéssel korábbra jósolta, a 2005-re globális könyvtárként jellemzett elképzelése pedig alig egy évtizeddel előbb valósult meg internetként.
2026-os első lapszámunk nem tekint másfél évszázadra előre, hiszen éppen elég belegondolni, mi minden történhet az előttünk álló évben. A közeljövő körvonalait Fókuszban rovatunkban Bajnai Gordon vázolja fel, aki az Orbán Viktor előtti utolsó miniszterelnökként arról is beszél, milyen nehéz dolga lehet az Orbán Viktor után következő új kormányfőnek – ha lesz –, s milyen esélye, feltétele van a kódolt felfordulás után a társadalmi megbékélésnek. A horizontot időben és térben is szélesebbre nyitva olyan új világrendet lát a következő 15–20 évben, ahol ismét többpólusú világ alakul ki, befolyási övezetekkel. Ebben a környezetben a maga – Orbán Viktor által is szélesített – repedéseivel küzdő Európának a távolodó és kiszámíthatatlan Amerika és a saját, kétségtelenül sikeres államkapitalista modelljét kínáló, közeledő és magát kiszámíthatónak beállító Kína között kell megtalálnia a helyét. Számunkra az idei év sorsdöntő eseménye lehet az áprilisi parlamenti választás, a másutt fontosakról pedig a Világ rovat globális körképe számol be.
A választás közeledtével bocsátkozik jóslásba a Gazdaság rovat is, amelynek cikke szerint a máris megindult kampányidőszakban viszonylagos pénzbőség és bővülő kereslet lesz a jellemző, amit kényszerű kiigazítás követ, akárki alakít is majd kormányt.
A győzelmét veszélyben érző rezsim ugyanakkor mindent boríthat, a veresége pedig még inkább olyan helyzetet hozhat, amelynek még a körvonalai sem látszanak.
A mindenre (is) készülés jegyében születhetett a rovat másik írásában elemzett módosító indítvány is, amely – újabb fideszes mítoszt romba döntve – legalizálta a nem saját művelési célú termőföldvásárlást magánbefektetőknek. Műkörmösöknek, ügyvédeknek, talán még balett-táncosoknak és kőfaragóknak is, de mindenekelőtt Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor családjához kötődőknek. Az pedig a múltban történtek legalább részbeni feltárása, hogy Hegedüs István, az MNB PADME alapítványának új vagyonmenedzsere elmeséli, hogyan úszott el 270 milliárd forint, s maradt alig kilencmillió a kasszában a jegybankelnök fia és annak barátai tevékenysége nyomán.
Matolcsy Ádám és köre olyan fokú „luxizást” dokumentált a közösségi médiában, amire talán szavak sincsenek Magyarország legközelebbi nyelvi rokonánál, Finnországban. Ahol, mint azt a Szellem rovatban szemlézett önéletrajzában a finn miniszterelnöki posztra 2019-ben, mindössze 34 évesen emelkedett Sanna Marin megírta, ő azzal keltette a legnagyobb botrányt, hogy egy fotózás során nem viselt semmit a blézere alatt, s kikerült egy videó, amin a barátaival táncol.
Hogy ehhez képest Magyarországon a NER másfél évtizede alatt hány botrány maradt következmények nélkül – na, erre magyarul nincsenek szavak.
HVG
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, ésajándékozz hvg360-előfizetést!
