Para-Kovács Imre: Ugrálóvárat Nagy Mártonnak a Kossuth térre

Látva a kormány kétségbeesését, hajlamos vagyok némi empátiával, már-már megengedően viszonyulni ahhoz a pechsorozathoz, amit mostanában – nyilván megszokásból vagy álcázási szándékkal – kormányzásnak hívnak.

Amihez nyúlnak, amiről beszélnek, amit jósolnak – minden tönkremegy, felborul, elreped, vagy csak szimplán baromság.

Annyiszor felpattantunk, elrugaszkodtunk, repülőrajtot vettünk már a pandémia óta, hogy lassan egy ugrálóvárat is felfújhatnának a Kossuth téren, ne legyen már mindig ilyen kínos és fájdalmas a földet érés.

Nagy Márton miniszter lottózókat megszégyenítő magabiztossággal ikszeli be az újabb és újabb számokat, de csak nem akarja kihúzni senki, hatos, lófaszt! – kilences!, úgyhogy kíváncsi vagyok, mikor veszi észre a vezénylő tábornok, hogy ha gazdasági ölebe továbbra is azokat az adatokat adja írásba, amiket ő hallani akar, és nem viszonyul a valósághoz, legalább érintőlegesen, nem igazítja hozzá előrejelzéseit az alapfokú matematika és közgazdaságtan szabályaihoz, ő lesz az új össznépi Móka Miki, nyilván a Temuról rendelt, másodlagos frissességű változat, de azért folyamatos derűt és jókedvet biztosítva a legatyásodott országban.

Viccelsz, bolondozol…

Nagy Márton, miután legutóbbi dolgozatában az évet sem találta el, ami 2024 után következik, nekiállt kioktatni a főpolgármestert, hogy de ízibe, meg egyebek, azonban összekeverte a székhelyet a telephellyel, és megint hülyét csinált magából nagy nyilvánosság előtt, ami hosszú távon azért csak-csak rongálja a renomét.

Mármint természetesen nem a Fideszben, ott addig maradhat a funkcionárius hülye, amíg Orbán Viktor hagyja, és ha megvan a kellő tisztelet és lojalitás, örök időkre pozícióban maradhat, elég csak a kül- és miniszterre gondolni. De úgy általában.

Ha valaki minden reggel kiáll az erkélyre nadrág nélkül, és kukorékol valamit a GDP-ről, előbb-utóbb másvalaki csak kihívja a mentőket!