Az amerikai figyelmeztetések nem a várt hatást váltották ki az európai politikusoknál – írja Ivan Krasztev. Példaként a leendő német kancellárt hozza: Friedrich Merz egyik pillanatról a másikra régi vágású atlantistából Gaulle-ista lett. Megválasztása után azonnal közölte: kész harcolni, hogy Európa független legyen az USA-tól.
Azon kívül a kontinensen megindult a küzdelem a Donald Trump amerikai elnökkel szövetséges forradalmárok, illetve a liberális nacionalisták között, akik nem szeretik, ha Amerika revolverezi őket. Jelenleg a szélsőjobbra hárul a feladat, hogy igazolja a tervezett tengerentúli vámokat, illetve hogy meggyőzze az európaiakat: követniük kell az Egyesült Államok külpolitikáját.
Ezzel szemben a politikai főáramlat a nemzeti szuverenitás védelmében lép fel, azt reméli, hogy kellő támogatást tud szerezni a nemzeti érdekekre és méltóságra hivatkozva. Az persze immár világos, hogy Trumpot komolyan és szó szerint kell venni. Putyin helyesen állapította meg róla, hogy nem csupán közli, amit gondol, hanem megmondja, mi akar.
Amit például Grönlandról vagy a Panama-csatornáról kifejtett, az nem jelzés: a szándékait árulta el. Szilárdan hiszi, hogy le tudja választani Oroszországot Kína oldaláról és saját országa „mély államát” vádolja, amiért ez a célját nem tudta elérni már az első 4 év alatt.
