A progresszív ellenzéki populizmust ki kellene használni. Azt kell mondani: ez a galád, aljas, tolvaj kormány majd annyi pénzt akar adni a gazdagoknak, mint a legnehezebben élőknek, mi azonban ezt a gyalázatot nem tűrjük. Vélemény.
Örök dilemma, hogy a népszerű felelőtlenségre miképp lehet reagálni népszerűségvesztés nélkül. A Fidesz több mint negyedszázada ilyen dilemma elé állítja ellenfeleit. Különféle pártok különféle válaszokat adtak erre a kihívásra. Jót még soha.
Rövid távon bejött, amikor 2002-ben megnyerték a felelőtlenségi versenyt a Fidesszel szemben, és rátettek egy lapáttal arra a populista szarkupacra, amelyet éppenséggel el kellett volna hordani. A Gyurcsány szervezte Medgyessy-kampány arról szólt, hogy minden juttatást, kedvezményt megtartunk, amiből túlnyomórészt a legkevésbé sem rászorulók profitáltak, és arra még rápakoljuk ezt meg azt. Megtetézték a gazdagpárti redisztribúcióra költött közpénztömeget. Megfizette annak az árát az ellenzék (és főleg a haza) kamatostul. Közvetve abból lett a 2010-es, végzetes kétharmad.
Tíz év populista önszabotálás után lépett a kormány, és mentőövet dobott a rezsicsökkentéssel elsorvasztott víziközműcégeknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy az újrainduló felújítások úgy javítsanak a hazai csőhálózaton, ahogy kéne.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
