Révész Sándor




Hajtogatta, hogy nem kommunista, aztán rájött, hogy dehogynem – 100 éve született a szovjet blokk legkarizmatikusabb diktátora

Fidel Castro volt Kádár János ellentéte. A legszínesebb, legeredetibb, legférfiasabb, látványos és hősies lázadásokban legelső és mindezért a szocialista világ legkedvelhetőbb diktátora. Számára a magyar ’56 forradalom volt. Az antikapitalista demokrácia ideálját követte, míg – törvényszerűen – el nem diktátorosodott.  Akik a szovjet tábor elnyomó és elidegenedett pártállamainak szocialista alternatíváit keresték, Tito és Mao mellett nála tették azt. De nála sem találták.


„Szajha? Igen! De áruló soha!” – 150 éve született világ leghíresebb kémnője, aki nem volt kém

Mata Harit, a híres táncosnőt életében is, halálában is titokzatos legendák kísérték. A kalandos és polgári szemmel nézve fölöttébb erkölcstelen életet élő, bájait nem rejtegető, kegyeivel nem fukarkodó táncosnő lábai előtt hevert Európa. Származására nézve volt jávai, indiai, japán, zsidó, maláj – a legendákban és a sajtóban. Igazából csakis holland volt, esetleg fríz. A Nagy Háború idején elfogadott pénzt bárkitől és fecsegett bárkinek, de biztosan – ezt 25 éve bíróság is kimondta – nem követett el olyan súlyú bűnt, amiért egy legkevésbé sem jogállami eljárás után agyonlőtték.


Diktatúrát épített, majd bontott le – így lett mérce és támpont a magyar közéletben Vásárhelyi Miklós

A demokrácia ellenségei általában önmagukat vélik valódi demokratáknak, és a demokrácia ellenségeiként ostorozzák demokrata és nem demokrata ellenségeiket. A huszonöt évvel ezelőtt, 2001 júliusának utolsó napján elhunyt Vásárhelyi Miklós, hosszú élete egyik évtizedében az ostorozók közé, a többiben az ostorozott demokraták közé tartozott. Regényes életet élt. Iránymutató személyiségként emelkedett ki mindenkori környezetéből.




„A szervezett terror intézménye vagyunk. Ezt világosan meg kell mondani” – a bolsevista gyűlölet fanatikus úttörője, akiről igazat hazudtak Magyarországon

100 éve halt meg az első szovjet titkosrendőrség főnöke, Feliksz Dzerzsinszkij, a bolsevista terror megtestesítője, aki a Cseka élén kíméletlenül számolt a forradalom vélt és valós ellenségeivel, ártatlanok tömegeit is lemészároltatva. Élete drámákkal, fordulatokkal teli, Leninhez, Sztálinhoz és Trockijhoz ellentmondásos, feszültségekkel teli viszony fűzte.



35 évvel ezelőtt vonult ki a szovjet hadsereg Magyarországról, de nem azért, mert megijedt Orbán Viktortól

1991. június 16-án hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katonai egység, és június 19-én távozott az utolsó katona, a Magyarországon állomásoztatott szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Viktor Silov altábornagy. Minden jelentős politikai erő igyekezett hasznot húzni a szovjet csapatok távozásából, de igazából nem volt ebben semmi magyar érdem, és nem Orbán Viktor volt az első idehaza, aki a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte.



Hát érdemes? – 50 éve halt meg Latinovits Zoltán, a színészkirály

1976. június 4-én Balatonszemesnél a vonat halálra gázolta a magyarországi színészet történetének meghatározó egyéniségét. Aki életével is, halálával is megosztotta azokat, akiknek magánemberként, nézőként, munkatársként, színházi emberként közük volt hozzá. Ma sem tudjuk biztosan, öngyilkos lett-e, vagy baleset áldozata.





Gyurcsány vallott, az ország megkapta Orbánt – húsz éve hangzott el az őszödi beszéd

A 2006-os választás huszadik évfordulójára írt, április 9-én megjelent cikkünknek ez volt a konklúziója: „A fájdalmas, de elkerülhetetlen lépések súlyos következményekkel járó elodázása árán elért győzelem pürroszinak bizonyult.” A győzelem mikéntjéből következett az őszödi beszéd, és abból mindaz, amit az elmúlt két évtizedben átéltünk. A győztes miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vallomáskényszerbe került. Az őszödi beszéd: kényszervallomás. A megnyert választás után Gyurcsány elvesztette a hitelét és a hitelével együtt azt az esélyt, amelynek érdekében elkövette mindazt, amit az őszödi beszédében meggyónt. Ez a beszéd felelevenítette azt a klasszikus kérdést, hogy áthazudhatjuk-e magunkat az igazságig. Erre a kérdésre azóta sincs válasz.



Az államdisznó böllérei – így élt és halt Ulrike Meinhof, aki saját lányait is árvaházba adta volna, hogy ideológiailag helyesen nevelkedjenek

Imperialista államdisznóként azonosította ellenfelét, a Német Szövetségi Köztársaságot az 1968-as diákmozgalmakból véreskezű terroristává radikalizálódott kommunista-anarchista csoport, a Rote Armee Fraktion (RAF) ideológusa, Ulrike Meinhof. Társaival gyújtogattak, bankot és embereket raboltak, gyilkoltak. A RAF első generációjának vezéregyéniségei összehangolt öngyilkosság, némelyek szerint öngyilkosságnak álcázott gyilkosság áldozatai lettek. Elsőként Meinhof ötven évvel ezelőtt, 1976. május 9-én.