„Feldob, ha arra gondolok, hogy Pottyondy Edina és Trombitás Kristóf ugyanazon a videón nevet”  – interjú a Különös történések a Szondi utcában alkotójával

HVG: Az első videód egyik ikonikus pillanata, ahogy Tölgyessy Péter heves kézmozdulatok kíséretében interjút ad a Partizánnak. Mi az ősélményed vele kapcsolatban?

Roznár Levente: Ami biztosan megmaradt belőle, az a karakteres kézmozdulata és a szenvedélyes viszonyulás ahhoz, amivel foglalkozik. Még kisgyerek voltam, amikor először láttam, vagy inkább hallottam. A rádióból megvan a hangja, majd később a tévéből a feje. Ahogy nőttem, egyre fontosabb szerepet kapott az életemben, és mire felbukkant a Partizánban, addigra elkezdett érdekelni az is, amit mond.  Nagyra értékelem, hogy nem fekete-fehéren mutat be bizonyos politikai helyzeteket. A tapintható flow az ősélményem vele kapcsolatban.  A képernyőn keresztül is átjön, hogy olyan flow-ban van, hogy az a testét is elsodorja.     

Mesélj egy kicsit magadról, honnan származol, hogyan kerültél kapcsolatba a szakmával?   

Szombathelyen nőttem fel, utána költöztem Pestre a tanulmányaim miatt. A szakmával autodidakta módon kerültem kapcsolatba, édesapám részmunkaidőben készített grafikákat. Ez még akkor volt, amikor az emberek a Photoshoppal kísérleteztek, és minden effektet ráraktak egy képre. Így indultam el én is, gyerekkoromban ilyen flash animációkat csinálgattam.   

Igazából nem tartom magam szakmabelinek, a Szondi utca nem egy szakmámba illeszkedő projekt. Én motion designer vagyok – ezt is nagyrészt autodidakta módon tanultam meg. Kreatív ügynökségeknek készítünk videókat, amelyekben én rakom össze a grafikai elemeket. Amikor például beúszik egy logó, akkor azt mindig én komponálom meg. Eleinte csak bedolgoztam emberek alá, akik ezzel foglalkoztak, Berlinben volt először olyan munkahelyem, ahol főállásban csináltam ezt. De ezek mindig grafikai elemek, nem bugyuta figurák, mint a Szondi utcában. Mindig azt szoktam mondani, hogy

ha magamat animátornak nevezném, az rájuk nézve lenne derogáló, de mindig szerettem kísérletezni.   

Roznár Levente

Cabrera Martin

Amikor nem a Szondi utcát csinálod, akkor mivel foglalkozol?   

Gyakorlatilag ezzel, Bécsben dolgozom motion designerként egy ügynökségnek. Volt olyan tervem is, hogy ott felépítem magam a szakmában, de akkor robbant be a Szondi utca. Nyilván nem látok benne akkora anyagi lehetőséget, mint egy ausztriai munkában teljes munkaidőben, de ha nem csinálnám végig legalább a Szondi utca első hét részét, akkor bánnám.  

Az, hogy külföldön is éltél és dolgoztál, segít abban, hogy külső nézőpontból lásd a magyar közéletet?    

Segít, bár nem tudom, hogy az a tény, hogy külföldön éltem, vagy az, hogy különböző élethelyzetekbe kerültem.