Fedáksári – ultiban így mondják a kontrázás csúcsát, amikor a tét már hatvannégyszeres. Eddig csak egészen kivételes esetben mehet el a licit, akkor, amikor a partit indító játékos elnézi, milyen lapjai vannak. Például úgy próbálkozik piros ultival, hogy koncentrációja kiesésével nem veszi észre, hogy a hetes, a végső ütőkártya nincs is nála. Donald Trump amerikai elnök a részvény- és kötvénypiaci reakciókat látva 90 napra elhalasztotta a viszonosvámok kivetését, ám – bár ultizni aligha tud – Kínával szemben úgy viselkedik, mintha legalább három piros ász lenne a kezében, amikkel aztán tényleg mindent üt, és a saját szabályai szerint kártyázik.
Mire a múlt hét véget ért, Trump több lépcsőben 145 százalékos vámot szabott ki a kínai importra, amire Peking 125 százalékos tarifával válaszolt. Ebben a vámjátszmában a licit olyan magasra ment, hogy a világ első és második legnagyobb gazdasági hatalma közti kereskedelmet a teljes bénultság fenyegeti. Ez már a magyarban gyáva nyúlnak, az angolban chicken game-nek nevezett őrült játék, amikor két autó nagy sebességgel száguld egymás felé, s az a kérdés, ki rántja el először a kormányt.
Washingtoni értesülések szerint a Fehér Ház ura azt szeretné, ha felhívná őt Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő, és egyezkedni kezdene egy „jó üzletről”. Vagyis csatlakozna azokhoz, akikről párttársai előtt Trump a maga politikai faragatlanságával kijelentette: „megcsókolják a seggemet”. Hszi azonban erre a jelek szerint nem hajlandó, hiszen, ha bármilyen előkészített kompromisszum nélkül szóba állna Trumppal – különösen annak alpári megjegyzése után –, akkor az egyenlő lenne az arcvesztéssel, ami súlyos politikai hiba Ázsiában, s különösen végzetes lehet a kommunista Kínában.
