Ferenc pápát „mély kapcsolat kötötte a magyarsághoz” – mondta Semjén Zsolt, amikor bejelentette, hogy az egyházfő temetése nemzeti gyásznap lesz Magyarországon. A karrierkeresztény nem bíbelődött azzal, mi lenne ez a mély kapcsolat. Felszínes válasza szerint Ferenc pápa „magyar apácák” között dolgozva tanulta meg azt a kifejezést, hogy „Isten éltesse”.
Valóban mély és tragikus szálak kötötték Ferenc pápát a magyar kultúrához és a magyar katolicizmushoz, ennek azonban vajmi kevés köze volt a munka közben felcsípett szavakhoz. Mi volt a magyar katolicizmus abban a században, amelyben Jorge Mario Bergoglio jezsuita szerzetessé vált?
Iszonyat és megváltás.
Abban az évben, amikor Mario José Bergoglio, a későbbi pápa apja, Mussolini fasizmusa elől Argentínába menekült, Magyarország már tobzódott Prohászka Ottokár kultuszában. Annak az 1927-ben elhunyt székesfehérvári „próféta püspöknek” az emléke előtt hódolt, aki a gátlást, szégyenérzetet, korlátot nem ismerő antiszemita közbeszéd nyelvét adta a nemzetének.
