„Vörös tatárjárás” és „vörös farsang”, hamis hősök, tabutémák gyilkosa – könyvheti HVG-mustra, 1. rész

7 perc

2025.06.07. 16:00

Mozaikokból összeálló családregényeket, mélyrehatoló önélet- és korrajzokat, újrafelfedezett életműveket, felkavaró történelmi olvasmányokat kínálnak a június 12. és 15. közötti ünnepi könyvhétre megjelenő kötetek szerzői. A bőséges választékból a HVG ismét szubjektív válogatással szolgál. Sorozatunk első részében kilenc könyvet ajánlunk.

1953 – Sztálin halott

A diktátorok halálát fékezhetetlen örömünnep (de legalábbis felszabadult sóhajtás) követi, utána viszont hamar előtérbe tolakszik a mi lesz félsze, reménye. Hatalma teljében csupán egyetlen magyarországi diktátor távozott az élők sorából: Joszif Visszarionovics Sztálin, 1953 márciusában.

A Közelmúltunk hagyatéka című könyvsorozat új kötetében 12 történész tekinti át a történelmi fordulóponttá lett év történéseit. Az összeállítás nagy érdeme, hogy a társadalmi, politikai mélyfúrást végző kutatók esettanulmányai eddig nem ismert adalékok sorát tárják fel.

Takács Tibor például az 1953. július 4-ei nevezetes Nagy Imre-beszéd egyik passzusának hatását követi nyomon. Az újdonsült miniszterelnök azon szavait, miszerint a kormány lehetővé fogja tenni, hogy „azok a termelőszövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz… a gazdasági év végén kiléphessenek a téeszükből”, nem kevés érintett értelmezte úgy, hogy itt a pillanat, s a korábban kikényszerített belépési nyilatkozatát akár erőszakos módon is visszaszerezze.

Szekér Nóra „felfedezettje” a kitelepítéséből 1953-ban szabadult Dietz Károly, aki egykoron az 1918-as októberi forradalom budapesti rendőrfőkapitánya, húsz évvel később a magyar labdarúgó-válogatottnak a világbajnoki döntőig elvezető szövetségi kapitánya volt.

A korszakfestő dokumentumokban gazdag kötetet szerkesztő Müller Rolf a korábbi pártvezetés – élén a magyarországi lerakatzsarnok, Rákosi Mátyás – bűnbakkereső (vagyis magamentő) próbálkozásairól szolgál meglepő részletekkel.

Bán Zsófia: Alétheia él

Ezüstkő Igazság – ezt jelenti a mozaikokból összeálló családregény 1924-ben született nagymama elbeszélőjének és főhősének különleges neve: Silberstein Alétheia. Ezt klasszika-filológus apja választotta számára. Az első részben Alétheia az unokájának, Agapénak mesél saját sorsa meghatározó pillanatairól. Mindig a kislány életkorához illő történetekkel hozakodik elő, kezdve elkényeztetett gyerek éveitől a pályaválasztás politika okozta kudarcain át a későbbi hasznos tapasztalatokig. Beszél iszonyatos háborús emlékekről, a kopasz diktátorról és a komcsikról is.