„Az írás tíz százalékban ihlet, a maradék kilencven izzadság” – könyvheti HVG-mustra, 3. rész

Parti Nagy Lajos: Mauzóleum. Hat színdarab

A magát minden műfajban kipróbáló szerző szóleleményei színpadi műveiből is kiragyognak. A címadó darab „tegmanap” játszódik, a magyar jelen félmúltjában, egy körfolyosós házban. Az Ibusárban Sárbogárdi Jolán MÁV-jegykiadó egy ideig sokat sír, aztán meg idegi alapon sokat ír – egy zenés-táncos „huszerettet”. Nem ám operettet, mert huszárokról beszélünk! Kosztolányi Dezső utolsó két évének valódi és áldokumentumok alapján készült dramatizálása a Gézcsók címet kapta. A 2021-ben íródott Bivalyszuflé a „mindenkori napjainkban” az ukrán–osztrák határon játszódik, és egy dán gengszterfilm kelet-európaivá tett változata. Az élet és halál nagy kérdéseit feszegető két kétszereplős kamaradarab zárja a kötetet: Az élet sója és a Hulahop. Sokan úgy vélik, hogy a színjátékot nem olvasni, hanem előadni és látni kell, de ezek a művek olyan gondos, részletes szerzői utasításokat adnak, amelyek révén a szoba négy fala között, szigorú magányban is megelevenednek a történetek.

Rényi Ádám: Ő, Szirtes Tamás

„Nem elviselni akarom az életet, hanem szeretni” – árulja el a róla beszélgetőtársa által írt könyvben a nyolcvanéves rendező, aki 1973-ban dolgozott először a Madách Színházban, 2004 óta pedig igazgatja is, és még két évig szól a megbízása. Az Egy színházi életről és az élet színházáról alcímű kötetben pályája állomásai mellett mesél apaszerepekről, identitásról, a katarzis fontosságáról, arról, hogy ő politikamentesnek és zenésnek-táncosnak szereti a teátrumot, és még ma sem szokott pihenni.