A jövő nem fenyegető, befolyásolhatatlan árnykép, hanem feltérképezhető és alakítható valóság – állítja új könyvében Meskó Bertalan orvosi jövőkutató. Miért beszélgessünk a jövőbeni énünkkel, mi az, hogy jövőkerék, és hogyan vessük be a backcastingot? Aggódjunk-e a mesterséges intelligencia miatt, és mit kellett volna tenni a parajdi sóbányánál?
Túlságosan rövid távú a gondolkodásunk, nincs időnk, hogy tudatosan készüljünk a jövőre – állítja új, Térkép a jövőhöz című könyvében. Miért baj ez?
Mindenki egyetért abban, hogy információs túlterheltségben élünk, de van két ellentétes erő, ami a helyzetet tovább bonyolítja. Az egyik az a konstans jövősokk, amit Alvin Toffler amerikai jövőkutató már 1970-ben leírt, és ami mára valósággá vált: túl sok változás zajlott le a társadalmunkban túl rövid idő alatt, és a sokkot előidéző erők – a közösségi médiától a mesterséges intelligenciáig (MI) – már az életünk szerves részét képezik. A másik a sokat emlegetett FOMO, a kimaradástól való félelem, ami miatt a negatív mentális és egészségügyi következmények ellenére is folyamatosan kapcsolatban, online akarunk maradni. Ezek bezárnak minket a rövid távú gondolkodásba, amit a kutatók prezentizmusként is emlegetnek, és amelyben
a jövőt nem az örök fejlődés következő lépéseként látjuk, hanem közeledő, fenyegető árnyképként.
De mégis milyen távra kellene előretekintenünk: egy hétre, egy hónapra, öt évre?
Ezzel a kérdéssel az a baj, hogy azt feltételezi, csak egy jövő van, és arról kellene megmondania a jövőkutatónak, mi fog akkor történni. Holott több jövő áll előttünk, amiket különböző módszerekkel vizsgálhatunk, és ezt nemcsak a kutatók, hanem bárki megteheti. Ha pedig több lehetséges jövő van, akkor azt is beláthatjuk – és ez a jövőkutatás lényege –, hogy a jövő nemcsak megtörténik, hanem előre elemezhetjük a különféle forgatókönyveket, lehetőségeket, veszélyeket, előnyöket. És ami még fontosabb: aktívan választhatunk közülük, hatással lehetünk arra, amelyiket szeretnénk magunknak, a családunknak, a közösségünknek, a cégünknek vagy az országunknak.
Nem túlzás a szép jövőt tervezgetni egy olyan gyorsan változó korban, amikor sziklaszilárdnak hitt meggyőződéseink inognak meg a politikában, a társadalomban, a klímaváltozás vagy épp a munka terén?
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
