Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán

Magyar Péter szerint kevesebb mint 300 nap van a kormányváltásig. Biztosak lehetünk abban, hogy 2026 áprilisán megtartják a választásokat?

Ezt ma még senki nem tudja, Orbán Viktor sem. 

Azért ez drámai kijelentés egy demokráciában.

Egy demokráciában. De ez itt nem demokrácia, hanem – pillanatnyilag még – választásos autokrácia. Pillanatnyilag, mert ha Orbánon múlik, nem engedi ki a kezéből a hatalmat. 

Mekkora esélyt lát erre?

A rezsim válságban van. Válságban pedig senki nem ura az eseményeknek, még az autokrata sem. Ha kísérletet tesz a választás megpuccsolására, könnyen rajtaveszthet. Vagy megkísérelni sem tudja, mert nem működik a hatalmi gépezete. 

A választás megpuccsolása lenne az is, hogy voksolhatunk ugyan, de a Tiszát nem engedik a startvonalhoz.

Igen, ez az egyik lehetőség. De akkor minden magára adó párt kénytelen a bojkottot választani. Marad a Fidesz és a Mi Hazánk. A Hazafias Népfront. A választás látszatának is vége. Van azonban más lehetőség is. A kormány hadiállapotot vagy szükségállapotot hirdethet. Hadiállapot vagy szükségállapot idején a parlament nem oszlatható fel, választást tartani nem lehet. A rendelet harminc napra szól, de a képviselők kétharmadának szavazatával újabb harminc napra meghosszabbítható. Aztán újabb harminc napra, amíg a Főnök úgy látja jónak.

Kis János

Fazekas István

Nyilván ismeri azokat a mémeket, hogy miközben Belgrádban meg Pozsonyban tüntetnek, a magyarok ülnek a kanapén. De nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy aki ma az utcára szólíthatná az embereket – Magyar Péter –, az eddig nem tette? Ami változhat…

A választás megpuccsolása drámai esemény. Akkor kerül rá sor, ha Orbán úgy látja, hogy súlyos vereség fenyegeti, amit más módon nem tud elkerülni. Pont akkor tehát, amikor a választók köreiben óriási a várakozás, a remény és a készülődés. És erre jön a megunt, megutált önkényúr, és betiltja a választást. Pattanásig feszült helyzet volna ez, amilyenre 1956 óta nem volt példa Magyarországon. Bekövetkezhet, amit senki se vár: tömegek áraszthatják el az utcát, nem pár órára, hanem napokra, hetekre akár. És akkor az a kérdés, hogy az erőszakszervezetek le tudják-e verni az ellenállást. Pontosabban az erőszakszervezetek morálja a kérdés. A TEK és a Készenléti Rendőrség talán a végsőkig kitart Orbán mellett. De százezer tüntetőt Budapesten és több tízezer tüntetőt a vidéki városokban ők egyedül aligha tudnak tartósan megfékezni. Szükség lesz a közrendőrökre, esetleg a katonákra is. Az ő eltökéltségük jóval kétségesebb. Viselkedésüket döntően befolyásolhatja, hogy mit hallanak a környezetükben, hogy mit támogat az otthon maradó többség: a rendcsinálást vagy az ellenállást. Végső soron a tágabb közvélemény fog dönteni.

Azt szokták mondani, hogy a diktátorok eszköze a politikai káosz teremtése, hogy aztán a nemzet megmentőjeként léphessenek fel. Az utcai felfordulás ily módon nem épp Orbánnak kedvezne?

Ha most szilárdítaná meg frissen szerzett uralmát, működne a „vagy én, vagy a káosz” logikája. De ő már 15 éve uralmon van. Az első tíz évben valóban azt az érzetet tudta kelteni, hogy ő a garanciája a rendnek és az anyagi biztonságnak. Ez az érzet hatodik éve foszladozik. A fanatikus Orbán-hívők még kitartanak, de ők egy kisebbség. A csendes támogatók azonban egyre kevésbé bíznak Orbánban, egyre dühösebbek. Káosz a vasútnál, káosz az egészségügyben, szétzüllött oktatási rendszer, kifosztott, a működőképességükben veszélyeztetett önkormányzatok, törvényesített lopás, a NER újgazdagjainak hivalkodó fényűzése – ez volna az a rend, amit az erőszakszervezetek helyreállítanának. Erősen kétséges, hogy a közvélemény a rendcsinálók oldalára állna – éppen akkor, amikor a kormány ellopta a lehetőséget, hogy választáson leváltsák. Az ellenállás sikeres letörése kevéssé valószínű, kudarca viszont a teljes politikai megsemmisülést jelentené Orbán számára. Menekülhetne Moszkvába Janukovics és Aszad után.

Az átláthatóságinak nevezett törvény megszavazásának elhalasztása arra utal, hogy Orbán pillanatnyilag nem elég erős, hogy az akaratát a saját pártján vagy az állami apparátus felső vezetésén keresztülvigye…