A kortárs képzőművészeti tárlatok tereiben egyre nagyobb arányban kapnak helyet a kézimunkával, elsősorban a nőkhöz köthető technikákkal – horgolással, hímzéssel – készült műtárgyak, illetve különböző iparművészeti alkotások. Előtérbe kerülésük új nézőpontok feltárására is lehetőséget ad.
A Budapest Galéria kiállításának központi műtárgya az 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia részére készült virágos szőnyeg. A székház 1865-ös átadását követően a terek otthonosabbá tételére már nem maradt pénz, ezért alternatív megoldások születtek.
