Egyre gyorsabban nőnek a klímaváltozásra visszavezethető anyagi károk, felelőssé tehető-e jogi értelemben egy-egy nagykibocsátó vállalat vagy állam mindezekért a károkért?
A kérdés nem pusztán hipotetikus, egyre több tanulmány jelenik meg a az egyes káros klímahatások (hőhullámok, erdőtüzek, gleccseromlás okozta lavinák) okairól. Az úgynevezett klímaattribúciós kutatások szerint kimutatható, hogy fennáll-e ok-okozati kapcsolat bizonyos típusú extrém időjárási jelenségek (és az általuk okozott pusztítás), valamint az emberi eredetű üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás között. Az ENSZ éghajlatváltozás-kutatással foglalkozó testülete szerint „bizonyított tény, hogy az emberi kibocsátások egyre gyakoribbá és intenzívebbé tesznek bizonyos extrém időjárási jelenségeket”.
További kérdés azonban, hogy az egyes emberi eredetű üvegházhatású gázok forrásainak tekintett közösségek – köztük egyes államok, illetve nagyvállalatok – egyedi szinten az extrém időjárási jelenségek okozóinak tekinthetők-e, és amennyiben igen, úgy módszerekkel számszerűsíthető-e ténybeli oksági szerepük egyben jogi értelemben is megalapozza-e kártérítési felelősségüket.
