Október elején egy több mint 4,5 ezermilliárd eurót kezelő befektetői koalíció nyílt levélben kérte Brüsszelt, hogy ne puhítsa a metánkibocsátási szabályokat az egyre jelentősebb amerikai LNG-import megkönnyítése miatt. Azért kellett megszólalniuk, mert az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright szeptemberben úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi jogszabály „javításra szorul”, máskülönben akadályozhatja a cseppfolyósított gáz exportját – amire az Európai Uniónak nagy szüksége van, ha tartani akarja az orosz energiahordozóktól függetlenedés ütemtervét.
Az EU ráadásul az Egyesült Államokkal kötött vámalku részeként vállalta, hogy évi 250 milliárd dollárért vásárol LNG-t, olajat és nukleáris fűtőanyagot. A befektetői csoport figyelmeztetett: a szabályozás újragondolása bizonytalanságot okozna, és lassítaná a metánkibocsátás csökkentését, ezért „a már meghozott beruházási döntések lazítása kontraproduktív” – idézte a Reuters a Nordea AM felelős befektetéseket felügyelő vezetőjét, Eric Pedersent. Az európai vállalatok számára a metánszabályozás eddigi keretei már beépültek az üzleti stratégiába: sokan a beszállítóik kiválasztásánál, a beruházásaiknál és a fenntarthatósági célkitűzéseiknél figyelembe vették a 2025-től érvényes előírásokat, például a májusban elindult beszállítói adatszolgáltatást, így számukra akár pénzben mérhető veszteséget is jelentene, ha új keretrendszerre kellene átállniuk.
https://hvg.hu/360/20250603_hvg-velemeny-esg-vallalatok-szomolanyi-katalin
Az Európai Bizottság közölte, hogy a rendelet nem jelent kereskedelmi korlátot. Azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok részesedése az uniós importban 2021 és 2025 között 28 százalékról 57 százalékra nőtt, a szabályozás mégsem okozott fennakadásokat a szállításokban.
Az ügy kiváló lakmuszpapírja annak, miként csapódik le az amerikai politika Európában, és mennyire állnak ezzel szemben az európai intézmények és a nagy befektetők ESG (environmental – környezeti, social – társadalmi, governance – irányítási) megfontolásai.
