Ha rákeresünk az „áldozatsegítés”, a „bántalmazás” és „kapcsolati erőszak” címszavakra, weboldalak tömkelegét találjuk, amelyek arról biztosítanak: az állam komolyan veszi a feladatát, van kihez fordulni bántalmazás esetén. Hamar kiderül az is, hogy az állami működtetésű Áldozatsegítő Központok mára országos hálózatot alkotnak, létezik éjjel-nappal hívható központi segélyvonal, működik diszpécserközpont, vannak menedékházak.
A látszat azonban csal Lombos Petra, a közelmúltban Óvóhely néven áldozatvédelmi programot indító józsefvárosi önkormányzat munkatársa szerint. „Az állami rendszer nincs kész. Nem elég, hogy elképesztően leterhelt a szociális ellátórendszer, hosszú várólisták vannak egyes szolgáltatásokra, borzasztóan kevés a krízisférőhely, az ágazatban dolgozók jó része pedig nem megfelelően képzett” – sorolja az okokat, hogy miért szállt be a kerület az áldozatvédelembe.
Évente több ezer rejtve maradt eset
Az Európai Unió nemek közötti egyenlőségért felelős intézetének legfrissebb jelentése szerint a 18–74 év közötti magyar nők 49 százaléka szenvedett el életében fizikai és/vagy szexuális erőszakot. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) az uniós jelentésből azt emeli ki, hogy a 18–74 éves korosztály 7,6 százaléka, azaz több mint 275 ezer nő ellen követett el fizikai, szexuális vagy lelki erőszakot a megelőző évben jelenlegi vagy korábbi partnere. Ennek azonban csak töredéke jut el a hatóságokhoz, hivatalokhoz, amit jól mutat az is, hogy a KSH 2024-ben „csak” 833 esetet regisztrált kapcsolati erőszakként. A NANE segélyvonalát eközben 2024-ben 2409-en hívták. László Loren, a NANE segélytevékenység-koordinátora szerint a hívások túlnyomó többsége a nők elleni erőszak valamilyen formájához kapcsolódott, jellemzően párkapcsolati erőszakhoz, szexuális erőszakhoz, zaklatáshoz, illetve ezek kombinációjához. A telefonálók között nemcsak áldozatok voltak, hanem gyakran olyan családtagok, barátok, szomszédok, szociális munkások és pszichológusok, akik egy bántalmazott nő ügyében kértek segítséget.
Dés Fanni, a NANE szakpolitikai szakértője úgy véli, hogy valójában nem létezik Magyarországon megfelelő, átfogó áldozatsegítő rendszer, ráadásul több különböző alrendszer nehezen átláthatóan működik egymás mellett. Példaként említi: léteznek az alapszolgáltatások, köztük a család- és gyermekjóléti rendszerek, amelyeket ugyan az állam biztosít, de országszerte az önkormányzatokhoz tartoznak. Általában ezekkel kerül kapcsolatba először az áldozat, csakhogy nem ezt a rendszert találták ki arra, hogy bántalmazottaknak segítsen – hiszen ezek a szolgáltatások alapvetően a gyerekek és családok támogatására fókuszálnak –, így itt nincs is ehhez elég tudás, kapacitás.
Bántalmazottaknak segít a Józsefvárosi Önkormányzat Óvóhelye
Facebook / Józsefvárosi Önkormányzat
Ettől különállóan működik a kifejezetten a bántalmazás áldozatait segítő rendszer, amelynek központi eleme az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT). Ez az a diszpécserszolgálat, amely a bántalmazottakat helyezi el biztonságos férőhelyeken. Pontosabban próbálja elhelyezni őket, országosan ugyanis csak 300-350 férőhely van, ami Dés Fanni szerint elképesztően kevés.
A menedékház után az áldozat anyaotthonba vagy családok átmeneti otthonába mehet tovább. Ezek az intézmények azonban főként a lakhatási krízisben élőket célozzák meg, vagyis hiányzik a specializált segítség – véli a szakértő. (Ráadásul mivel az országban nincsenek átfogó lakhatási programok, azok a családok, amelyek egyszer lakhatás miatt intézménybe kerültek, gyakran sokáig ott is maradnak.) A rendszer fejlesztése, bővítése mellett Lombos Petra szerint fontos lenne az is, hogy
sokkal inkább az elkövetőkkel szembeni hatékony fellépésre kerüljön a hangsúly, és ne az áldozatoknak kelljen menekülniük.
A szakemberek megemlítik, hogy az ágazat majd minden része túlterhelt. Példaként említik az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáit: itt ugyan komplex áldozatsegítő szolgáltatást nyújtanak, szociális munkás, pszichológus, jogász segítségét biztosítják, viszont Lombos Petra és Dés Fanni szerint is hosszú hónapokat kell várni ezekre. És persze ott vannak az állami Áldozatsegítő Központok, amelyeket a kormány kifejezetten a kapcsolati erőszakkal szembeni harc bástyáiként keretezett az utóbbi években, pedig valójában egyáltalán nem ilyen funkciót töltenek be. Ezekből 17 működik országszerte, viszont nem a kapcsolati erőszak áldozataira specializáltak, nem csak speciálisan képzett emberek dolgoznak ott, és bár biztosítanak jogi és pszichológiai tanácsadást, ezekhez hosszú várólistán át vezet az út. (Az ügyben megkerestük a kormányzatot is, de kérdéseinkre nem válaszoltak.)
Mindezek miatt döntött úgy a főváros VIII. kerülete, hogy – szakértő civilek, például a NANE és az Utcáról Lakásba Egyesület együttműködésével – saját segítőszolgálatot indít Óvóhely néven. Ennek első eleme az, hogy elindítanak egy telefonszámot és létrehoznak egy e-mail címet, amelyeken a személyes segítségkérés mellett jelentkezhetnek a kerületi bajbajutottak. Az érintettnek egyebek mellett az úgynevezett biztonsági terv készítésében is segítenek – ez adhat kapaszkodót abban, hogy milyen lépéseket tehet a bántalmazó kapcsolatból való kilépés felé.
Szükség esetén jogi tanácsadást, jogi képviseletet, illetve pszichológiai támogatást is biztosítanak, ezen belül pedig az áldozat konkrét igényeinek megfelelően, hosszú távon is igyekeznek segíteni őt a fizikai biztonság, a megfelelő lakhatás, valamint a válás és gyermekelhelyezés jogi problémáinak megoldásában.
Mivel az áldozatok sokszor az önkormányzat szociális ellátórendszerével, illetve annak egy munkatársával kerülnek kapcsolatba, az új szolgáltatással rögtön segítséget is tudnak nekik ajánlani – mondja Udvarhelyi Tessza, Józsefváros társadalompolitikáért és társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere. Ez azért is fontos szerinte, mert sok bántalmazott nő egyszerűen nem tudja, hogy kitől, hol kérhetne segítséget. Különösen így van ez az anyagilag és egyéb módon legkiszolgáltatottabb embereknél, akik között egyébként is gyakran rejtve marad a kapcsolati erőszak. Az alpolgármester szerint az embereknek a legtöbbször az önkormányzat a leginkább megközelíthető segítségforrás. Az sem elhanyagolható tényező, hogy azzal, hogy az Óvóhely beiktatásával a már létező kerületi segítő rendszereket is tehermentesíteni tudják.
Graffiti hívja fel a figyelmet a családon belüli erőszakra. A figyelem mellett működő áldozatvédelmi rendszerre is szükség lenne
AFP
Udvarhelyi Tessza szerint az önkormányzatok szerepvállalása a kapcsolati erőszakkal szembeni harcban politikai akarat kérdése. A józsefvárosi Óvóhely EU-s pályázati pénzből jöhetett létre, amelyhez kellett ugyan önrészt, saját erőforrásokat és saját munkát biztosítani, de a legfontosabb lépés a pályázat beadásának szándéka és ezzel együtt a kapcsolati erőszak problémájának felismerése volt.
Nem a józsefvárosi az első Óvóhely: először Ferencvárosban, 2020-ban jött létre ilyen néven komplex pszichológiai, jogi és mentálhigiénés tanácsadás kifejezetten a kapcsolati erőszak áldozatai számára. Ennek keretén belül önkormányzati védett lakásokat is kijelöltek. A ferencvárosi és józsefvárosi Óvóhelyek országosan egyedülállónak számítanak, ugyanakkor több önkormányzat működik együtt a NANE-val az áldozatvédelemben. Van olyan kerület – például az óbudai –, amely bántalmazott nők számára tart fenn lakhatási programot, de olyasmire kevés példa akad, hogy egy önkormányzat maga törekszik komplex szolgáltatás kiépítésére. Lombos Petra szerint mindinkább érezhető a változás az önkormányzati szférában. Úgy fogalmazott:
25 évvel ezelőtt, még aktivistaként azzal szembesült, hogy az önkormányzatok nem vették komolyan a nők elleni erőszakot, és nem gondolták, hogy bármi teendőjük lenne a problémával. Most viszont egyre többen kezdenek foglalkozni ezzel.
Udvarhelyi Tessza szerint fővárosi szinten, a kerületek között néhány havonta összehívott Áldozatvédelmi Fórum és a budapesti önkormányzatok különálló tevékenysége is arra utal, hogy formálódik a rendszer, és megvan az irány. A józsefvárosi alpolgármester úgy véli, a nőmozgalmak évtizedes munkája eredményezte, hogy létrejött – legalábbis a fővárosban – az a politikai akarat és társadalmi tudatosság, ami az önkormányzatokat cselekvésre készteti.
Nyitókép: AFP / Jonas Walzberg
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
