Jönnek az egyszerű, a hétköznapi emberek – mondja a jelöltállító Tisza –, és visszaveszik Magyarországot. Nem tudjuk még, hogy ezek az „egyszerű” – értsd a politikai mocsarat még saját bőrén nem ismerő, a hatalmi gépezetnek kiszolgáltatott emberek mi mindent fognak kiállni a következő hetekben-hónapokban. (Elképzeléseink lehetnek, a propaganda mindent megtett már eddig is azért, hogy elrettentsen bármilyen kormánytól független szerepvállalástól, nyílt kritikától.)
Amivel viszont szembe kell nézni, hogy
a Magyarországot „visszavenni akarókkal” szemben nemcsak a minden hájjal megkent, erőszakra, hazugságra bármikor kapható kormányelit áll. Hanem a szintén nagyon egyszerű és nagyon hétköznapi emberek.
A Tisza jelöltjeinek kollégái, szomszédai, barátai, családtagjai. Olyanok, akik nagyon sokféle okból még mindig bíznak és hisznek a jelenlegi kormánypártban. Vagy ha nem is bíznak és hisznek, de nem látnak alternatívát. A most jelöltként induló kormányváltókat, a hozzájuk közel állókat pedig kifejezetten a gyengébb, rosszabb választásnak tartják. Veszélyforrást, kockázatot látnak bennük. Ne adj’ isten! – ellenséget. A politikai konfliktusok, az egész társadalmat meghatározó hasadás, törés most válik testközeli, kockázatokkal és fájdalmakkal teli élménnyé. Személyes üggyé.
Mi lesz most?
