Hallott már a bébiaszpirinről? A hangulatos kifejezést Amerikából kölcsönöztük, ott szintén nagyon népszerű az aszpirinnek (a márkanév a szótár szerint már régóta használatos így, kisbetűs köznévként is) az apró adagban alkalmazandó változata, amelyet mintegy megelőzésként szednek napi rendszerességgel. Akik szedik, abban bíznak, hogy így elkerülhetnek olyan katasztrófákat, mint a koronaér-elzáródás vagy a sztrók. Csakhogy két okból is meg kell fontolni az acetilszalicilsav (ez a gyógyszerben rejlő hatóanyag) ilyen célú használatát.
Az egyik ok, hogy – nagyjából az elmúlt évtizedben – lassacskán megváltozott a szakmai vélemény az aszpirin megelőző, védő jellegű adagolásáról. Az változatlanul érvényes, hogy a hatóanyaga gátolja a vérlemezkék összecsapzódását, azt a folyamatot, amelynek eredeti célja az ér sérüléseinek betapasztása. Az is igaz, hogy ez a hatás egyúttal érzékelhetően csökkenti a vérrögök kialakulásának kockázatát és ezzel azt is, hogy a szív környékén vagy az agyban elzáródjon egy ér.
Amit viszont ma már másképp látnak, az egy logikus mellékhatás: ha a páciens szervezetében vérezni kezd valami, akkor ez a vérzés nehezebben fog elállni, és éppen ebből lehet baj. Például agyvérzés.
