Rúg, harap és dörgölődzik
– körülbelül ezzel lehet jellemezni azt, amit az elmúlt másfél évtizedben a gazdasággal művelt a kormány. Nem hagyományos gazdaságpolitikát folytat, hanem annak elemi törvényszerűségeit mellőzve a hatalom közvetlen szolgálatába állította a gazdaságot és annak fontos szereplőit.
A rúgást azok érdemelték ki, akik bármiféle külső korlátot jelenthetnének: előbb a Nemzetközi Valutaalap, amelyet 2010 nyarán kiebrudaltak Orbánék, majd az EU, amely a jogállamiság lebontása miatt felfüggesztett korábban megítélt támogatásokat, valamint Ukrajna, amelyet a három éve tartó pangás bűnbakjaként állítanak be.
A harapásokat azok szenvedik el, akik nem tagozódtak be a klientúrába, nem igazodnak az elvárt politikai célokhoz. Az ő javaikba olykor különadókkal, az árak szabályozásával harap bele a kormány, olykor jogi korlátokkal akadályozza a terjeszkedésüket, vagy egyszerűen lenyeli, felvásárolja őket.
Végezetül a dörgölődzés azoknak – Donald Trumpnak, Vlagyimir Putyinnak, Hszi Csin-pingnek, a türk államok vezetőinek – jár, akiktől a miniszterelnök közvetlen hasznot remél: korszerű technológiát, olcsó nyersanyagot, hitelt.
A közgazdasági álmoskönyvek az efféle centralizált modellnek nem sok sikert jövendölnek.
