Inkumbens – ez a politikatudomány egyik legcsúnyább szakkifejezése, de egyúttal a legjobb jelző arra a 13 ellenzéki politikusra, akik okozhatnak még fejfájást jövőre Magyar Péternek. Inkumbens ugyanis az a politikus, aki már betölti választáson elnyert politikai tisztségét, vagyis 2026-ban egyéni választókerületben abból a helyzeti előnyből indul, hogy az adott körzetben 2022-ben győzött – sőt, akár már azelőtt is többször.
A Tisza Párt mind a 106 egyéni választókerületben indít jelöltet jövőre, így néhány személycserét leszámítva mindenhol inkumbens jelöltekkel néz szembe. Ők jobbára kormánypárti indulók, akiknek legyőzése politikai alapcél a kormány-, sőt rendszerváltásra készülő Tiszának. Lesz azonban mintegy tucatnyi olyan inkumbens ellenfele Magyaréknak, aki ellenzéki, így szintén a Fidesz legyőzése a célja.
Szemben a 2021-es ellenzéki előválasztással, ahol az „egységben az erő” jegyében több párt több aspiránsa közül választották ki azt az egy, az összellenzéki táborban legnépszerűbbet, aki a legjobb eséllyel szállhatott szembe a Fidesz jelöltjével, a Tisza-előválasztás már másról szólt – derült ki a Political Capital korábbi elemzéséből. Abban nem osztottak lapot a Magyar által „óellenzékinek” tartott politikusoknak.
A 2022-ben még együttműködő hat ellenzéki párt közül ma már csak a DK tényező, amúgy pedig a domináns Tiszán nincs is olyan politikai kényszer, hogy más ellenzéki szereplőkkel egyezkedjen. A NER-t leváltani kívánók általános elitellenes hangulata miatt Magyarnak nincs oka rá, hogy a működő, a kormánnyal együtt a korábbi ellenzék leváltását is célzó politikai stratégiáját feladja. Egyébiránt az akár látványos személyes politikai, illetve a NER-t gyengítő sikerek ellenére – bármennyire is igazságtalannak tűnik –
