Az újrakezdés lendületével tért vissza nemrég a színpad mellett a tanításhoz. Mi adta hozzá a muníciót?
A Szerelemnek meg A Darvasnak is köszönhetően újra erőre kaptam egy év színpadi szünet után. Mindkét előadás nagyon közel van ahhoz, amiről álmodoztam. Az eddig felhalmozódott szakmai tudásomat sikerült két fontos szerepbe sűrítenem, ami az öregségről, az elmúlásról, a szerelemről, a szakmámról szól. A Szerelemben konkrétan feláldozza magát két ember egymásért, szerelemből. Számomra a darab nem szomorú. Nincs szebb, mint amikor az ember leél egy életet a szerelmével, és az utolsó útján is el tudja kísérni, ahelyett hogy kórházban, idegenek között kelljen meghalnia. Rengeteg erőt, önbizalmat nyertem ahhoz, hogy bírjam a munkát, a terhelést. Az egyetemi blokád ötödik évfordulóján indított osztályt a FreeSZFE-n Ascher Tamás és Forgács Péter, a régi, négyéves főiskolai szisztéma szerint. A Szabolcs utcai pesti Jurányi Házban kapott helyet az egyetem. Örültem a felkérésnek, hogy tizenöt év után színinövendékeket taníthatok megint. Abban bízom, hogy én is tanulok tőlük. És talán tudunk segíteni egymásnak eligazodni ebben a világban. Kíváncsi vagyok, mire és mennyire fogékonyak az irodalomra, a képzőművészetre, a zenére, a világra.
A Lábjegyzetek című Darvas Iván-önéletírásból készített előadásban a XX. századi kelet-európai művészsorsról, a kizárólag iróniával elviselhető ideológiai és egzisztenciális kiszolgáltatottságról mesél. Egy percig sem akar Darvas „bőrébe bújni”, az eleganciáját viszi tovább.
Valami elegancia belőlem is jöhet, nem véletlen, hogy annyi királyt játszottam. Szinte már koronamérgezésem van. Jövőre folytatódik a sor, Ladányi Andrea rendezésében XIV. Lajos szerepe vár a Sub-harmónia című ősbemutatóban. A Darvas-darab kapcsán nagyon jólesett, hogy kritikus párhuzamot vont a II. Edward és a monodráma között. A börtönbeli megaláztatásról jutott eszébe. Keveset foglalkoznak azzal, hogy egy szerepben benne van a hosszú évtizedek alatt eljátszott szerepek sora. A Darvas már évek óta foglalkoztatott. A lényeg, amiért megcsináltam az előadást, a bűn és bűnhődés kérdése, a börtön, illetve a börtönben az a folyamat, hogy a gyűlöletet miként lehet átalakítani együttérzéssé. Ugyanabba a cellába vagyunk bezárva, tulajdonképpen mindegy, ki a börtönőr. A színész mindenkor kiszolgáltatott a politikának, hovatovább el kell döntenie, melyik politikai oldalra áll. Miért is kellene dönteni, hiszen a művészet lényege, hogy mindenkihez szóljon. Pont erről beszél Darvas is. Teljesen mindegy, ki honnan jött, ki a moziszínész, ki a smasszer. Mind ugyanazok vagyunk. Ennek a megértése, feldolgozása érdekelt, ahogy Darvas ezt szublimálta magában. A másik történetben egy értelmiségi ellenforradalmárról és egy analfabéta cigányról is kiderül, hogy meg tudják érteni egymást.
Gálffi László A Darvas című monodrámában
Facebook / Örkény István Színház
