“Szép az országod, kár volna, ha le kellene rohannunk.” Kizsákmányolás vagy zsarolás vár azokra az országokra, amelyekre Trump szemet vetett – írja a Guardianben megjelent kommentárjában a Princetoni Egyetem politológiaprofesszora.
A brit lap rendszeres szerzője, Jan-Werner Müller bevallja, hogy a címben szereplő fogalmat Magyar Bálint szociológustól, volt minisztertől vette kölcsön. 10 éve van forgalomban a szakirodalomban, és olyan kormányzatot jelöl, amelynél nem a korrupció a lényeg, tehát hogy pénzes borítékok cserélnek gazdát asztal alatt.
Az a fontos, hogy a hatalom befolyásolja a közbeszerzéseket, hatalmas cégek kerülnek rezsimbarát oligarchák kezére, akik cserébe médiavállalatokat szereznek, azután úgy alakítják, hogy a sajtó kedvező véleményeket közöljön azokról, ott, fent. A haszonélvező a „kiterjesztett politikai család”, amely magában foglalhatja a nagy ember famíliáját is. Ugyanúgy, mint a szervezett szicíliai alvilágnál, ha a rendszerhez kívánsz tartozni, a feltétlen engedelmesség alap.
Nagy karriert futott be a „maffiaállam” kifejezés 2013 óta, amikor mint a rendszert leíró fogalmat meghonosították. Hat éve még a polgári demokrácia vezetett a Medián-felmérésben, ez a meghatározás most lecsúszott a képzelt dobogóról.
