Tavaly márciusban, két nappal a 60. születésnapja előtt tette le a hivatali esküt Mark Carney, Kanada kormányfője, aki a davosi Világgazdasági Fórumon elmondott nagy hatású beszédével az érdeklődés középpontjába került.
A kanadai miniszterelnök egyetlenegyszer sem ejtette ki Donald Trump nevét, mégis egy olyan doktrínát vázolt fel a Világgazdasági Fórumon, amely abból indul ki, hogy az amerikai elnököt nem lehet „kezelni”, hogy a világ lényegében egy trollal áll szemben, aki szétveri az elmúlt nyolc évtized „kollektív problémamegoldásának építményét”. Carney-t nem azért tapsolták állva, mert ezt kimondta, hanem azért, mert megoldást is javasolt a problémára.
Ahhoz, hogy Carney miniszterelnök lehessen, először meg kellett nyernie a Liberális Párton belüli választást, amit azért kellett kiírni, mert tavaly januárban mindkét posztról lemondott Justin Trudeau, aki 2015-től vezette az országot. A politikába beleszületett Trudeau időnként ellentmondásos, de mindenképp karizmatikus személyiség volt, míg Carney szürke egyéniségű bankár. Ám pártjának és Kanadának most éppen rá lehet szüksége, hogy fölvegye a küzdelmet Donald Trump amerikai elnök támadásaival. Eltökéltségét nem csak szavakkal jelezte, hanem azzal is, hogy a beiktatását követően rögvest Franciaországba és Nagy-Britanniába utazott, hogy szövetségest keressen a Kanadát egykor uraló két országban.
Mark Carney szerint az amerikai elnök „sötét napokat” hozott Kanadára, és az országa már nem bízhat az Egyesült Államokban.
Mark Joseph Carney az Északnyugati területeken, a hosszú, hideg telekről és rövid nyarakról ismert, alig több mint kétezer lakosú Fort Smithben született, négy gyerek közül harmadikként, a szülei tanárok voltak. Hatéves volt, amikor a család az olajban gazdag Alberta tartomány fővárosába, Edmontonba költözött. Carney a középiskolában – mint a legtöbb kanadai – jégkorongozott, kapus volt a posztja, zsebpénzt hólapátolásból és újságkihordásból szerzett.
