Moszkvában február 6-án lelőttek egy orosz tábornokot, akiről az eset után mindössze annyit lehetett tudni, hogy kórházba szállították, ám állapotáról azóta sincs semmilyen hír, csak annyit közöltek, hogy életben van. Mondhatnánk erre ottani flegmával, hogy nyicsevó, tábornokból van annyi, mint a pelyva, lesz, aki pótolja, ha túl sokáig gyengélkedik. A legtöbb orosz tábornok esetében ez a megállapítás helytálló is lenne, hiszen veszélyes szakma ez, különösen háború idején:
az elmúlt négy évben legalább 18 orosz tábornokról bizonyosodott be, hogy nem végelgyengülés következtében hagyták el az árnyékvilágot.
Vlagyimir Sztyepanovics Alekszejev altábornagy azonban nem egy szürkeségig jelentéktelen tetszőleges tányérsapkása az orosz tábornoki karnak, hanem a katonai hírszerzés egyik kulcsfigurája már legalább 15 éve. 2011 óta ő az orosz katonai hírszerzés, vagyis a GRU (Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyije, magyarul a Felderítő Főcsoportfőnökség, azaz teljes nevén az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői Vezérkarának Felderítő Főcsoportfőnöksége) egyik első vezetőhelyettese. Itt az „egyik” kitétel fontos, mivel az orosz, illetve a korábbi szovjet módi szerint a fontosabb munkakörök betöltőinek gyakran egynél több első helyettesük van, ez a GRU vezetőjének esetében két-három beosztottat is jelenthet.
Alekszejev tábornok ráadásul látványosan nem illeszkedik az orosz katonai vezetőkről kialakult sztereotípiába. Nem egy baltával faragott arcú, karót nyelt, merev figurája az orosz katonai elitnek, hanem sokkal inkább egy tehetséges kívülállója.
