Nyilván nem szándékosan, de akárcsak a hamu alatti parázs, a szerény búvópatak, valamint a lappangó arcüreggyulladás, mindvégig ott bujkált a miniszterelnök évértékelő beszédében a fagyos kétségbeesés, a kitörni készülő hisztéria, a sötét szárnyak rég nem tapasztalt suhogása, hogy itt bizony arcra is lehet érkezni az aktuális választás eredményeképp, és aminek a Fidesz-KDNP politikai bűnszervezetét érintő rettenetes következménye nem a felvázolt kényszersorozás, milliós rezsi, adóemelés, világháború, menekült áradat lesz, hanem hosszadalmas, bonyolult, de feltartóztathatatlan perek, melyek ezer milliárdok sorsára próbálnak majd fényt deríteni, bennfentes kereskedések, hatalommal történő visszaélések és az egész rendszerszintű korrupció nyomait tárják fel, és jogerős ítéletekkel jutalmazzák a közreműködőket.
Orbán évértékelő mondatai azért is súlytalanok és nevetségesek, mert mindenki tudja, hogy arról van szó leginkább, amiről nincs szó.
