Diktátornak lenni a Közel-Keleten nem életbiztosítás, az utóbbi negyedszázadban több önkényúr is megalázó körülmények között bukott meg. Az iraki Szaddám Huszeint egy föld alatti lyukból húzták elő meggyötörve és koszosan 8 hónappal a 2003. márciusi amerikai invázió után. Moamer Kadhafi líbiai vezetőt az arab tavasz évében, 2011-ben menekülés közben koncolták fel Szírte közelében. A szerencsésebbek elmenekültek a népharag elől, Zin el-Abadin ben Ali tunéziai elnököt 2011-ben Szaúd-Arábiába fogadta be, ott is halt meg dicstelenül 8 évvel később. Basar Asszad szír elnök 2024-ben – még a legközelebbi bizalmasainak többségét is elárulva – szó nélkül Moszkvába iszkolt a felkelők elől, és ma is ott él luxuskörülmények között, elzárva a világtól.
Ali Khamenei legfőbb iráni vallási vezető más utat választott, és halálával a síita teokratikus rendszer túlélését akarta biztosítani.
https://hvg.hu/360/20260228_ali-khamenei-iran-halal-tamadas-izrael
A 86 éves ajatollah készült a végzetére, állítólag a tavaly júniusi 12 napos háború óta, ugyanis már akkor szárnyra kaptak olyan feltételezések, hogy ő is a halállistán szerepel. Híveit előre figyelmeztette, hogy mi történhet,
és február 16-án – a szombaton indított amerikai-izraeli háború előtti utolsó nyilvános megszólalásában – a síizmus születését meghatározó történelmi tragédiára utalt. Arra, hogy Husszein ibn Ali, Mohamed próféta unokája kis csapatával 680-ban a mai Irak területén lévő Kerbala mellett vereséget szenvedett Jazíd kalifától. „Senki, mint én, nem fog behódolni olyan valakinek, mint Jazíd” – idézte Khamenei a síiták szemében mártír imámmá vált Husszeint.
