Egyre élesebb a geopolitikai versengés a tengeri kikötőkért, amelyekre dollárszázmilliárdokat költenek a nagyhatalmak. Kína hatalmas előnyre tett szert a tengeri kereskedelmi konnektivitásban.
A Forradalmi Gárda keményvonalas parancsnoka, Ahmad Vahidi tagja annak a szűk elitnek, amely nem enged az amerikai követeléseknek.
Az amerikai–iráni diplomáciai egyezkedés a partvonalra szorította Izraelt, amely nem fogja feladni a saját érdekeit. Az USA és Izrael viszonya ugyanakkor alighanem túljutott a zenitjén, miközben Irán sorra játssza ki aduit Donald Trump ellen.
Részletek ismertetése nélkül, ellentmondó értelmezésekkel és Izrael kihagyásával az USA és Irán közölte, megállapodásra jutott a háború befejezéséről. A nukleáris kérdésről csak később tárgyalnak.
A háború kiújulásához vezethetnek az újabb iráni-amerikai támadások, miközben Izrael libanoni háborúja is akadályozza az amúgy is bizonytalan tartós megegyezést. Közben a nyersolaj ára meglepően alacsony maradt, a vakrepülésben lévő piacok ugyanis nem tudják, kire hallgassanak.
A fegyveres lázongás, a bizalmatlanság és a forráshiány is gátolja a kongói ebolajárvány megfékezését. A vírus visszatérése egyben rávilágít az áldatlan afrikai egészségügyi helyzetre is.
Eddig nem látott mértékben törtek előre az iszlamista és tuareg lázadók Maliban, a rezsim túlélését veszélyeztetve. Hosszabb távon szinte kódolva van a káosz, ami kihat a térségre is.
Percenként több tízezer dollárral gazdagodnak az olajvállalatok, és a pluszbevételből a klímaharcot ellenző országoknak és cégeknek is jut.
A rivalizálás Szaúd-Arábiával, az iráni háború, az USA-hoz és Izraelhez közeledés is szerepet játszott az Emírségek kilépésében az OPEC-ből. Ami jelzi a világ energiarendszerének átalakulását is.
A bányászattól a mezőgazdaságon át a gyógyszeriparig elengedhetetlen kén is azok közé az árucikkek közé tartozik, amelyek kereskedelmében súlyos fennakadásokat okoz a Hormuzi-szoros lezárása.
A közel-keleti konfliktus tanulság és mérföldkő lehet a globális energiaátmenetben, a versenyképes megújuló energiaforrások stratégiai előnyt jelenthetnek sok gazdaság számára.
A Hormuzi-szoros iráni ellenőrzése csapdába ejtette a gazdag Öböl-országokat. A jövőjük még bizonytalanabbá válhat, ha Washington a fejük felett egyezik ki Teheránnal.
Az iráni háború okozta példátlan energiaválság közepette az Egyesült Arab Emírségek távozik az OPEC-ből, tovább csökkentve a kartell amúgy is halványuló piacszabályozó szerepét. A konfliktus a felszínre hozta az Emírségek és Szaúd-Arábia közti ellentéteket, miközben az energetikai szuperhatalommá váló USA jár a legjobban.
Pakisztán kabuli embere – mondják Amir Khan Muttaki afganisztáni külügyminiszterről, aki a fundamentalista szervezet királycsinálója.
Katonai célpontokká válhatnak az Öböl-térség sótalanító üzemei, amelyektől az arab monarchiák ivóvízellátása függ. De a víz az Egyesült Államok és Izrael által megtámadott Iránnak is gyenge pontja.
Magánál jóval konzervatívabb katolikusokat talált XIV. Leó pápa Afrikában, ahol hamarosan az egyház híveinek több mint fele él majd. Az egyházfő apostoli útja is jelzi Fekete-Afrika egyre nagyobb jelentőségét a katolikus egyházban. A súlyponteltolódás és az afrikai konzervativizmus azonban ideológiai kérdéseket vet fel.
A reálisabb nacionalisták és az isteni küldetéstől vezérelt iszlamisták csapnak össze Iránban. A háborúból totális győzelemmel kiutat kereső amerikai elnöknek egyre inkább a radikális Forradalmi Gárdával kellene megállapodnia, ami kilátástalannak tűnik.
Az USA fenntartotta saját blokádját, így Irán a hétvégén újra lezárta a stratégiai jelentőségű átjárót. Úgy tűnik, az USA és Irán is nyeregben érzi magát, így napokkal a tűzszünet vége elött ismét zsákutcába jutottak a próbálkozások a tárgyalások folytatására. Teheránban még mindig úgy vélik, az idő nekik dolgozik, de a szoros amerikai blokádjával az is kiderült, a tengeri átjáró kétélű fegyver, és Irán gyenge pontja a gazdaság.
A történelmi amerikai–iráni tárgyalások sikertelenségére az USA az iráni kikötők blokádjának elrendelésével válaszolt. Az eszkaláció eddig sem működött, viszont Teherán további fájdalmat okozhat, amivel a térség, valamint az amerikai és a világgazdaság is pórul járhat.
Nem hozott áttörést az 1979-es iszlamista forradalom óta legmagasabb szintű és több mint egy évtizede az első közvetlen párbeszéd az USA és Irán között. Egyelőre nem világos lesz-e folytatás, és az sem, hogy veszélybe került-e a kéthetes tűzszünet. J.D. Vance amerikai alelnök szerint Irán hajthatatlan volt a nukleáris kérdésben, a Hormuzi-szorost nem említette. De mintha az USA megkezdte volna a tengeri átjáró katonai biztosítását.
