250 millió forintnál Szabó Bence döntött a neki felajánlott adományok sorsáról
Az eredetileg célul kitűzött ötmillió forintot - amire 90 nap lett volna - elképesztő tempóban többszörözték meg az adományozók, a számláló szakadatlanul pörög.
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. A kampányhajrát a jelek szerint szerzőnk Péterfy Gergely is fokozottan figyeli, így nem okozott gondot mostani írásába beilleszteni az alábbi szókészletet: dekonspiráció, telefonbetyár, mezőnyfölény, mélyfúrás, picsába.
Hacsak nem történik tömeges csalás az április 12-i választáson – illetve, ha lesz egyáltalán választás –, Magyarország forradalmi változások elé néz. A teljes NER-osztály, kegyencek, talp- és tányérnyalók, udvari főnyulászok, udvari bolondok, vejek-sógorok-cimborák kezéből verik ki a kincstári kasszakulcsot, a lopott vagyonnak meg minden jel szerint az utolsó fillérig utána fog menni az új köztársaság nyomozóhatósága, amelynek élére a nemzeti hős Szabó Bence állhat, akinek bőséges, történelmi jelentőségű erkölcsi tőkét biztosít hősies kiállása az igazságért. Behozhatatlan mezőnyfölény.
Az eredetileg célul kitűzött ötmillió forintot - amire 90 nap lett volna - elképesztő tempóban többszörözték meg az adományozók, a számláló szakadatlanul pörög.
A magyar társadalom és a magyar gazdaság ettől még persze nem szabadul meg a démonaitól, a polgárság hiánya, a képzetlen, nincstelen vidéki tömegek befolyásolhatósága, Európa szegényházának gyötrelmes és reménytelen vergődése folyamatos és nehezen elhárítható veszély, amelyet tovább súlyosbít a tényekbe vetett bizalom világszintű inflációja és „a minden csak nézőpont kérdése” valóságdevalváló- és erodáló hatása. Ideális vadászmező minden populizmusnak, hiszen minél inkább bizonyul valami igaznak, annál inkább megrendíti igazságának látszatát, pontosabban nyilvánvalóságát az iránta megmutatkozó heves rajongás. De már attól is elszoktunk, hogy hűvös nyugalommal nyugtázzuk a tényeket és unottan söpörjük le az asztalról a konfabulációt, nem, hisztérikusan ragaszkodunk a tények igazságához, amellyel csak növeljük az irántunk, értelmiségiek és polgárok iránti népi gyanakvást és proletár undort.
Ismét súlyos évtizedekkel maradt le Magyarország a fejlett, de még a fejletlen Nyugattól is, megszégyenülten toporog a pellengéren, rajtakapott tolvaj, dekonspirált spicli, fülön csípett áruló. A teljesítmény nélkül érkező pénzhez szokott gazdaságot, az EU-pénzek ellopásából dőzsölő úri osztályt nehéz lesz munkára szorítani. Semmihez sem értő, naplopó csókosok siserehada fog tolongani minden kis maradék konc körül, nem mindenki tud elmenekülni orosz dácsákba, uruguayi lakóparkokba és kínai elvtársakhoz. Néhány évig kitartanak még az alapítványokba, ilyen-olyan alapokba, alpesi és trópusi bankfiókokba kibugázott pénzek, de az új kormány minden bizonnyal egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni, hogy NER-es tolvajokat rángasson elő luxusbúvóhelyeikről és a köztévében mutogassa őket talpig bilincsben. Az ilyesféle spektákulum mindig népszerű a dolgozó nép körében.
Viszont él még a magyar hős mítosza.
A bíróság egy hónapra elrendelte Orbán Áron letartóztatását, ott voltunk, amikor ezt követően rendőrautóban vitték el a Fővárosi Törvényszékről.