Szomorúan figyelem, hogy a kormányra készülő nagyobb pártok részéről, így a választások előtt néhány héttel, a legfontosabb teendők közé bekerült a sürgősen elvégzendő drogtesztek ügye. Saját magukon. Ez a fejlemény annyiban örvendetes, hogy talán kevesebb időt és energiát hagy a másokon, így például a szórakozó fiatalokon végzendő drogtesztekre, ami kétségtelenül lényegesen ártalmasabb tevékenység.
Utóbbi kormányzati „drogpolitikai” ámokfutással kapcsolatosan (beleértve a razziákat, klubbezárásokat) az erős kísértés ellenére mindeddig – egy kisebb megingástól eltekintve – sikerült ellenállnom, hogy tollat ragadjak. Annak ellenére nem írtam, hogy elkötelezett álláspontom és következetes gyakorlatom szerint a kutatóknak, tudósoknak, szakembereknek hallatniuk kell a hangjukat; kötelességük a tudásukat megosztani a szélesebb közönséggel, s ez nemcsak a friss tudományos eredmények ismertetésére vonatkozik, hanem a különböző gyakorlatokkal kapcsolatos szakmai észrevételekre is.
Egyes klubokban már paranoid a légkör, máshol Horváth Laci kormánybiztosnál is radikálisabbak lettek az üzemeltetők. A razziáknak nem sok hatása van a drog visszaszorítására, viszont tönkreteszik a szórakozóhelyeket, veszélybe sodorják a kiszolgáltatott fogyasztókat. Volna megoldás a drogproblémára, de azt nem a rendőrségtől, hanem az addikciós és prevenciós hálózattól lehetne várni, csakhogy azt leépítette a kormány.
Mégis viszonylag jó lelkiismerettel tudtam távol tartani magam az írástól, mivel a drogtémában az utóbbi időben felmerülő ügyek, beleértve a celebek, zenekarok és klubok zaklatását, az említett razziákat és az értelmezhetetlen nyilatkozatokat, semmilyen szakmai vagy szakpolitikai kérdés nem merült fel. Ráadásul a kollégák – nagyon helyesen – számos helyen felmondták a leckét, s felsorolták sok évtized tapasztalatát és bizonyítékát annak, hogy mekkora hülyeség (bocsánat, szakmaiatlan, ártalmas és kontraproduktív) a mostani intézkedések valamennyi eleme a pénzszórástól a stigamatizáláson át a prevenciós és terápiás célok rombolásáig, és még sorolhatnánk. De mint említettem, a célok nem is ezekben a dimenziókban mozogtak, ezek „csak” a súlyos káros mellékhatások. Valójában ezeket az intézkedéseket csak és kizárólag politológusoknak és politikai elemzőknek kellene boncolgatniuk, az ő területük.
Fel sem merül ugyanis, hogy a kormányzati intézkedéseknek szakmai célja, vagyis a kábítószerhasználattal kapcsolatos problémák csökkentése lenne.
