2010-től harcol a NER ellen, hogy tükörbe tudjon nézni borotválkozás közben – interjú Heindl Péter „plakátjavító” aktivistával

A szüleitől tanulta, hogy mindig azok mellé kell állni, akiket kirekesztenek, bántanak, a rendszerváltás után döntötte el, hogy kizárólag roma ügyekkel foglalkozik. Jelszava, hogy „ahol szamárpad van, rendes ember abban ül”. „Plakátjavításért” többször meggyűlt a baja a rendőrökkel, a mostani választási kampányban ismét akcióba lépett, nála Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor és egy zebra üzente Hatvanpusztának, hogy „nem fizetünk”. HVG-portré.

Hogyan fér meg önben a Pécsi Zsidó Hitközség kántora, a történelemtanár, a jogász és a megszállott aktivista, aki szabadidejében átrajzolja a választási plakátokat?

Mióta újfent beindítottan a „plakátjavító” tevékenységemet, felfüggesztettem a kántori működésemet a hitközségnél. Az összes többivel megférnek a plakátakciók. Mindegyik terület, amivel foglalkozom, valamiért fontos. Az életem úgy alakult, hogy egyszer csak szembejöttek velem a kihívások. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy olyan munkát végezzek, amiben jól érzem magam, és amit hasznosnak tartok.

A baranyai kistelepüléseken a roma közösségek társadalmi integrációjáért dolgozik önkéntes jogvédőként. Milyen eredményeket ért el ezen a területen?

Munkásságom túlnyomó részét a tanári hivatás foglalta le. Nagyon sok fiatalnak segítettem, hogy végzettséget szerezzen, azáltal munkához jusson, és hogy önállóan gondolkodó, szabad ember váljék belőle. Az utóbbi másfél évtized jelentős eredménye volt, hogy a 2000-es évek elején az ország legszegényebb falujaként számontartott Gilvánfán is létrehoztunk egy tanodát. Szívügyem lett, hogy Gilvánfa kimozduljon a marginalizált helyzetéből. Mára sok ott a szakképzett fiatal, nincs olyan család, amelyik ne dolgozna.

A kisebbségek iránti szimpátiája miatt tért be a zsidó vallásba?

Hozzászólások