Hogyan fér meg önben a Pécsi Zsidó Hitközség kántora, a történelemtanár, a jogász és a megszállott aktivista, aki szabadidejében átrajzolja a választási plakátokat?
Mióta újfent beindítottan a „plakátjavító” tevékenységemet, felfüggesztettem a kántori működésemet a hitközségnél. Az összes többivel megférnek a plakátakciók. Mindegyik terület, amivel foglalkozom, valamiért fontos. Az életem úgy alakult, hogy egyszer csak szembejöttek velem a kihívások. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy olyan munkát végezzek, amiben jól érzem magam, és amit hasznosnak tartok.
A baranyai kistelepüléseken a roma közösségek társadalmi integrációjáért dolgozik önkéntes jogvédőként. Milyen eredményeket ért el ezen a területen?
Munkásságom túlnyomó részét a tanári hivatás foglalta le. Nagyon sok fiatalnak segítettem, hogy végzettséget szerezzen, azáltal munkához jusson, és hogy önállóan gondolkodó, szabad ember váljék belőle. Az utóbbi másfél évtized jelentős eredménye volt, hogy a 2000-es évek elején az ország legszegényebb falujaként számontartott Gilvánfán is létrehoztunk egy tanodát. Szívügyem lett, hogy Gilvánfa kimozduljon a marginalizált helyzetéből. Mára sok ott a szakképzett fiatal, nincs olyan család, amelyik ne dolgozna.
A kisebbségek iránti szimpátiája miatt tért be a zsidó vallásba?
