Előző este még bádogbögréből langyos teát szürcsölgetve Majakovszkijt olvasott egy szerény albérletben, másnap már egy holland építész tervezte loftban, kezében egy lattéval megpróbálta kitalálni az új Oroszországot. A múlt század kilencvenes éveiben sokszor megtörtént, hogy valaki biciklivel érkezett az üzleti tárgyalásra és Bentley-vel távozott. Vlagyiszlav Szurkov az ORT televízió első értekezletén azt mondta, az állami tévé soha többé nem lehet unalmas.
Hablatyoló politikusok helyett legyenek öreg férfiakra hajtó aranyásó lányok, megannyi tűsarkon billegő árva, Amerika és a Közel-Kelet legyen büdöszokniszagú.
„Itt van két étlap, választhattok, mit szeretnétek. Az egyik a nemzetközi, azt rendelsz, amit akarsz. A másik az orosz: a séf választ helyetted, mert ő tudja egyedül, mit szeretnél. Szurkov az orosz opciót kínálva hamarosan 200 millió kiéhezett vendégnek vitte házhoz a tévévacsorát. Az első évben Vlagyimir Putyin még nem volt képben, a másodikban Szurkov freskójaként jelent meg. Ha Szurkov tapsolt egyet, született egy új párt, a Szpartak futballcsapat szurkolói bárkit móresra tanítottak, farkasbőrbe öltözött férfiak motoroztak a nagyvárosok proszpektjein, aztán a Győzelem Útvonalán, Moszkvától Berlinig.
A héten mozikba került, A Kreml mágusa című film kísérletet tesz egy olyan férfi elképesztő befolyásának a bemutatására, aki az általa kitalált új orosz valósághoz kereste és meg is találta a megfelelő embert.
