Ej, mi a kő!
Kerestem-kutattam az emlékeimben, hogy a Tisza Párt elnökének kedvére való idézetet találjak a magyar irodalomból, de adekvátabb szavak nem jutottak eszembe az április 12-ei választás eredményéről. Aki a HVG-t olvasta, annak nem lehetett váratlan, hogy Magyar Péter pártja kétharmados többséget szerzett, elvégre pont ezt prognosztizálta előző lapszámunkban a Medián. És mégis, micsoda különbség volt megélni a rezsim bukását!
https://hvg.hu/360/20260415_hann-endre-median-valasztas-ertekeles
Az utolsó hetekre már csak az a beidegződés tartotta egyben Orbán Viktor és pártja kampányát, hogy ők egyszerűen nem tudnak veszíteni. Szerkesztőségünk tagjainak fele nem írt még olyan hírt, amelyben nem Orbán lenne a regnáló miniszterelnök. Fiatal fotósaink, videósaink óvodások voltak 2007 nyarán, amikor az ellenzéki Fidesz-elnök azt mondta Tusványoson: egyszer kell nyerni, de akkor nagyon. Három évvel később, a földön fekvő ellenféllel szemben ez sikerült is. És azóta arra használta fülkeforradalmi túlhatalmát, hogy a számára reálisan elérhető társadalmi támogatottságból a létező legerősebb hatalmi eszközöket hozza létre.
A mintegy 2,5 milliós egységes táborára szabta a választási törvényt, a lakhely alapján rajzolt hozzá körzeteket, lebontott minden ellenállást saját és mások pártjában, az állami intézményekben, és még a gazdaságban, médiában is, amennyire az erejéből tellett. Aki figyelt tanácsadójára, Lánczi Andrásra, az hallhatta, hogy amit mi korrupciónak hívunk, az a rendszer lényege. És valóban, a közpénzből pumpált magánvagyonokat szánták arra, hogy Orbán még ellenzékből is finanszírozni tudja rendszerét, és így sakkban tarthassa kinevezettjeit.
Nem jött rá, hogy
aki egyszer akar nagyon nyerni, hogy utána elkerülhessen minden csalódást, az veszíteni is csak epikus mértékben tud. Mint a Nap felé szárnyaló Ikarosz.
A Fidesz zuhanását látva át kellett értékelnünk már a voksolás előtt megkezdett cikkeinket: mit érnek a félretett milliárdok ellenzékben, lehet-e tényleg elszámoltatni, és meddig szól még a propaganda? A kétharmad elporlasztott minden betonba öntött fideszes védművet.
https://hvg.hu/360/20260414_para-kovacs-imre-orban-fidesz-hvg
A bukásnál azonban nem kevésbé történelmi a siker, amit Magyar Péter magáénak tudhat. Végtelen erőforrással és korlátlan jogi lehetőséggel rendelkező állampártot vert meg, amelyet mindenben segített az orosz és amerikai háttérhatalom. A Tisza elnökének személyes diadala, hogy százezrek élték meg közösségi sikerként a párt győzelmét. Jutalma, hogy mint slim-fit Batthyány tehet miniszterelnöki esküt.
Gróf Kétharmady előtt azonban rendkívüli kihívások állnak. Az ő történelmi szerepe attól függ, mihez kezd a felhatalmazásával, és mit tanult abból a kormányzásból, melynek egyetlen fókusza a vereség elkerülése volt.
Az, hogy korlátozni akarja mandátuma idejét, jó jel. De korlátoznia kell a mandátumával járó jogosultságokat is.
Ha nemcsak a szék fontos neki, de Batthyány Lajos öröksége is, akkor az áprilisi törvényekre gondol. Azok bontották le a feudalizmust, tették le a parlamentarizmus alapjait, a hatalmi ágak szétválasztását, és garantálták a sajtó függetlenségét. Csak ezt kérjük tőle, meg a gazdaság növekvő pályára állítását, az euró bevezetését, az oktatás és egészségügy reformját, megbékélést Európában és a szomszédságban, oldja fel az iráni patthelyzetet, hozzon Budapestre nyári olimpiát és télit, valamint magyar űrbázist a Marsra. Ugyan mi mehet félre?
https://hvg.hu/360/20260415_media-kozmedia-hirdetes-piac-megroggyan-a-mediaszorny-hvg
A társadalom megbékélését azonban ne tőle várjuk. Ebben nekünk kell lépnünk. Vannak idős családtagjaink, akik vasárnap óta zokognak. És vannak fiatal rokonaink, akik mámorosan várják az azonnali csodát. A politika indokolatlanul sok érzelmet mozgatott meg az országban, köztük a legveszélyesebbeket is: félelmet, dühöt, gyűlöletet. Erre gyógyír kell, és az csak a másik ember lehet.
Kéne még egy Petőfi-idézet a végére!
Élj a tyúkkal barátságba’... Anyám egyetlen jószága.
