Karafiáth Orsolya: „Hogyan néznek magukra most, akiknek nem megvették a szavazatát, hanem valóban hittek?”

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: sztornó, vulgárkritika, tisztaságkommandó, szívesség, vacsoraterror.

Sztornó: Wáberer György milliárdos üzletember, exkormánybiztos egy interjúban azt mondta, hogy több mint 100 millió forintot adott a választások előtt a Tisza Pártnak. Magyar Péterék ellenőrizték, és a választás előtt öt nappal találtak Wáberertől öt húszmilliós adományt, amelyet hétfőn visszautalnak, mert a látszatát is szeretnék elkerülni annak, hogy bármelyik oldalon álló vállalkozót/oligarchát kössenek hozzájuk.

Vulgárkritika: „A kurva anyátokat, mégis mit képzeltek?” – így fejtette ki véleményét a vagyonvisszaszerzési hivatal ötletéről Bencsik András. A Demokrata főszerkesztője kommunista időket emlegetett, és azt mondta, hogy a NER-es gazdasági szereplők nem menekítik ki a vagyonukat az országból, amely „egy szép, kövér, jól meghizlalt malacka lett” Orbán Viktor kormányzása alatt.

Tisztaságkommandó: Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter harcot hirdet a kórházi fertőzések ellen és a tiszta mellékhelységekért. A Semmelweis rend néven külön csoportot szervezne, amelynek tagjai figyelnek arra, hogy a kórházakban legyen vécépapír, kézmosó folyadék és tisztaság.

Szívesség: Dubóczki Zsolt, az Országos Onkológiai Intézet sebész főorvosa légimentős szolgálata közben a nyílt utcán végzett el egy ritkaságszámba menő sürgősségi beavatkozást egy életveszélyesen megsérült, szíven szúrt, 30 év körüli férfin, steril műtői háttér és modern gépek nélkül megnyitva a férfi mellkasát, mindössze percek alatt.

Vacsoraterror: Két éven belül harmadszor törtek Donald Trump életére. A 31 éves Cole Tomas Allen alaposan felfegyverkezve a Fehér Házi Tudósítók Szervezetének vacsoráján próbált meg az emelvényen ülő amerikai elnök és kormánya tagjainak életére törni, de a titkosügynökök még időben leteperték, ártalmatlanították és megbilincselték.

1.

Orgona ága, barackfa virága. Lassan tényleg minden új ruhába öltözik, nem győzöm nézni a frissülést, az új színeket. Ahogy a kivetkőzéseket sem. Tényleg ennyien éltek jelmezben körülöttünk? Ennyi volt az álca, amit végre el lehet hajítani és a viselője végre felöltheti magára igaz valóját? Nem hiszek az „igaz valóban”. A szeretet: cselekedet. És láttam jó pár cselekedetet az elmúlt 16 évben. És az elmúlt alig néhány hétben is.

Sosem tudtam vakon hinni, talán utoljára 1988-ban, az NDK-ban, a Fal utolsó nagy ünnepén. Október 7-e volt, szokatlan meleg napra emlékszem, a képeken is csak egy kötött kis semmiben feszítek. A Papával érkeztem, ő pedig a MÁV különítménnyel. Unter den Linden, én tudom az mit jelent, hencegek mindenkinek, és azt is tudom kicsoda Eric Honecker. De amúgy semmit sem tudunk, a Papa a zavargásokról hallott ugyan, derült ki legutóbb, de mi zászlót lobogtatunk, és én kiabálok és ragyogok. Életem első és utolsó közösségi eufóriája - mert alig egy hónap múlva közösen nézzük már otthon a Fal leomlását, és hallom a Papa hogy beszél a szerencsétlenekről, magukat is ebbe a halmazba sorolva. Ki voltam ott a kukák tetején, lelkes kis verébként, ki a nappaliban, összezavarodva és ki utána? Csodás apukáink voltak. Hány nemzedékben van ott még a szocializmus impaktja is - és a furcsa érzés, hogy a mozgalmi daloktól azért kicsit dobban az a szív…

„Édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.” Amikor Észak-Koreában jártam, nem tudtam betelni azzal, hogy a vezetőkről készült, mindenhol uralkodó szobrok és festmények teli szájjal vigyorognak. Jól néznek ki? Nem. Az ábrázolt fogak, a tátott szájak számomra félelmetesek: hamm, bekaplak. De ők ezt vonzónak látják, naparcnak mondják, és ha nézik, azt érzik, a csontocskák nem marcangolnak. Vagy ha igen, azt az ő érdekükben teszik.

Hozzászólások