A pénzosztásnak jogi szempontból kettős kockázata van: egyrészt a támogatás odaítélője felel azért, hogy a döntése megfeleljen a jogszabályi céloknak, másrészt a támogatás kedvezményezettjének is bizonyítania kell, hogy a közpénzt rendeltetésszerűen használta fel – írja vendégcikkében az Adótanácsadók Egyesületének elnöke.
A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény szerint nyújtott támogatások alapvető célja a nemzeti és egyetemes kulturális értékek létrehozásának, megőrzésének és terjesztésének elősegítése. Ez a keret nem csupán iránymutatás, hanem jogi kötelezettség is: a támogatások odaítélésének és felhasználásának egyaránt szigorúan ezekhez a célokhoz kell igazodnia. A törvény 7. §-a hat pontban részletezi, hogy milyen célokra adható támogatás.
790 kedvezményezettnek jutott pénz kulturális támogatásként 2025 végén a Nemzeti Kulturális Alapnál – az erre a figyelmet felhívó Molnár Áron szerint itt állami kifizetőhely működött. A pályázat nyertesei között számos önkormányzat, kulturális egyesület van, továbbá egy sor fideszes zenész és előadó is.
Amennyiben a támogatás odaítélése már eleve eltér ezektől a törvényben meghatározott céloktól – például nem kulturális értékteremtést szolgál, vagy nem illeszkedik a meghatározott támogatási kategóriákba –, akkor a jogszerűtlenség már a döntési szakaszban megvalósul. Ilyen esetben a döntéshozó felelőssége is felmerül: ha a közpénzekről való rendelkezés során nem a jogszabályi kereteknek megfelelően jár el, az a hűtlen vagy hanyag kezelés gyanúját is felveti.
A probléma azonban nem áll meg a támogatás odaítélésénél. A támogatást igénybe vevő oldalán legalább ilyen fontos kérdés, hogy a kapott forrásokat valóban a jóváhagyott célokra használják-e fel.
