Amikor 2019-ben Pikó András és csapata megnyerte a józsefvárosi önkormányzati választást, az ország talán első részvételi referenseként kezdtem dolgozni az önkormányzatnál. Később létrehoztuk az ország első Közösségi Részvételi Irodáját is. Akkoriban a részvétel fogalma annyira ismeretlen volt a közigazgatásban, hogy egy kollégám őszintén azt hitte, a hagyatéki ügyintézéshez lehet közünk, mert a „részvétel” szóról a „részvét” jutott eszébe.
Ma már parlamenti bizottság nevében szerepel a társadalmi részvétel, és kormányzati felelőse is van, ami önmagában jelentős előrelépés. Látszik az is, hogy az emberekben most hatalmas igény van arra, hogy formálják az ország ügyeit. Viszont ahhoz, hogy a részvételiség ne csak szlogen legyen, még nagyon sok közös gondolkodásra és munkára van szükség.
Mi a részvétel valójában?
Tisztázzuk az elején: a részvétel nem kommunikáció.
A részvételi folyamatokhoz természetesen szükség van tisztességes tájékoztatásra, nyitott párbeszédre és profi kommunikációra. De az még nem elég, hogy politikusok emberekkel találkoznak, civil szervezetekkel egyeztetnek vagy lakossági fórumokat tartanak. A józsefvárosi tapasztalatok alapján tudom, hogy a részvétel nem attól válik valósággá, hogy politikusok beszélnek róla.
A részvétel a hatalomról szól.
Pontosabban arról, hogy a hatalom nem kizárólag a választott képviselők kezében van, hanem bizonyos kérdésekben megosztják azokkal is, akiket a döntések közvetlenül érintenek. A részvétel akkor valódi, ha az emberek nemcsak elmondhatják a véleményüket, hanem ezzel hatással is vannak a végső döntésekre.
Mindez egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban alapvető szemléletváltást kíván.
https://hvg.hu/360/20250828_Voks-2025-koltsegvetes-legdragabb-nemzeti-konzultacio-15-milliard
