Senki sem tudja, mennyire lehet komolyan venni az USA és Irán között nagy nehezen megszületett ideiglenes békemegállapodást, hiszen a felek hétvégén is megtámadták egymást, és mindkét ország a másikat vádolta a tűzszünet megsértésével. Az, hogy egy amerikai tisztviselő nyilatkozata szerint hétfőn mégis megállapodtak a tárgyalások folytatásában, mindenesetre reményt keltő, ahogy az is, hogy a Hormuzi-szoros újraindult forgalma megcsappant ugyan a támadásokra, de nem állt le.
Ez üdvös, mert a kereskedőhajóknak óriási lemaradást kell behozniuk: bár a forgalom teljesen valójában sohasem állt le a szorosban – Irán vitte a saját hajóin a saját olaját, az USA meg trükkösen csempészett ki szállítmányokat –, az Allianz becslése szerint Hormuz lezárásának hónapjaiban több mint 1200 szállítóhajó kényszerült visszafordulni vagy horgonyt vetni, összesen mintegy 125 milliárd dollár értékű áruval a fedélzetén.
A beszorult áruk között a legjelentősebb tétel az olaj volt, amelynél békeidőben a globális kereskedelem 20-25 százaléka csorog át a Hormuzi-szoroson, a műtrágya, amelynél ez az arány 30 százalékos, és a cseppfolyósított gáz, amely esetében a világkereskedelmi volumen közel 20 százaléka esett ki a szoros lezárásával. Utóbbi az egyik oka annak, hogy elég rosszul áll az Európai Unió téli gázbetárolása.
