A sikeres kapitalizmus alapja a valódi verseny.
Warren Buffett gondolata arra emlékeztet, hogy a piacgazdaság nem attól működik jól, hogy korlátlan teret enged a gazdasági erő koncentrációjának, hanem attól, hogy képes megőrizni a versenyt, ösztönözni az innovációt és biztosítani az esélyegyenlőséget a piaci szereplők számára. A verseny nem önmagától marad fenn: időről időre újra kell teremteni azokat az intézményi és szabályozási feltételeket, amelyek megakadályozzák a gazdasági hatalom túlzott koncentrációját.
A 2026-os országgyűlési választásokat követően Magyarország előtt nem pusztán politikai, hanem gazdaságszerkezeti újrakezdés is áll. Az elmúlt tizenhat év egyik legfontosabb tanulsága, hogy amikor a gazdasági erő, az állami megrendelések, a finanszírozási lehetőségek és a stratégiai ágazatok irányítása ugyanazoknak a szűk vállalati köröknek a kezében összpontosul, akkor az hosszú távon gyengíti a versenyt, rontja a piac hatékonyságát, növeli a korrupciós kockázatokat, illetve elbizonytalanítja a hazai és külföldi befektetőket egyaránt. Egy új gazdaságpolitikai korszaknak ezért nem a múlt szereplőinek lecseréléséről kell szólnia, hanem olyan intézményi garanciák megteremtéséről, amelyek a jövőben bármely kormány számára lehetetlenné teszik a gazdasági hatalom túlzott koncentrációjának kialakulását.
A múlt tanulságai, a jövő szabályai
A modern gazdaság alapvető érdeke, hogy nyitott maradjon a beruházásokra, az innovációra és a nemzetközi együttműködésre. Ugyanakkor az állam felelőssége azt is megakadályozni, hogy a gazdasági befolyás néhány szereplő kezében összpontosuljon. Ez különösen igaz az olyan stratégiai ágazatokban, mint a bankszektor, az ingatlanpiac, az infrastruktúra, az energetika, a közbeszerzések, a távközlés vagy minden olyan terület esetében, amely közvetlen hatással van a nemzetbiztonságra, a gazdasági stabilitásra és a közérdekre.
Kiindulópontként érdemes rögzíteni egy egyszerű alapelvet:
egyetlen személy, család vagy vállalatcsoport sem gyakorolhat meghatározó befolyást egyszerre több stratégiai ágazatban.
Ha például valaki jelentős irányítással rendelkezik egy bank felett, ne ellenőrizhesse egyidejűleg egy nagy ingatlanfejlesztő, infrastruktúra-üzemeltető vagy közbeszerzésekben meghatározó vállalat működését is. Ugyanez természetesen fordítva is igaz. Az ilyen keresztirányú befolyás összeférhetetlenséget teremthet, torzíthatja a versenyt, és lehetővé teheti, hogy néhány gazdasági szereplő aránytalan befolyást szerezzen a közpénzek, a piacok vagy akár a közpolitikai döntések felett.
https://hvg.hu/360/20251111_banki-alkalmazott-sugott-lakasmaffia-1-3-milliard-forint-ingatlanokat-ingatlanlopas
A gazdasági koncentráció nemcsak tulajdonosi kérdés
A gazdasági koncentráció azonban nem kizárólag a tulajdonosi szerkezeten keresztül alakul ki. Ugyanolyan fontos kérdés, hogy ki jut finanszírozáshoz. A hitel korlátozott erőforrás, amely meghatározza, mely vállalatok képesek további felvásárlásokra és terjeszkedésre. Ha ugyanazok a vállalatcsoportok ismételten kiemelkedő finanszírozáshoz jutnak bankoktól, biztosítóktól vagy nyugdíjalapoktól, gazdasági súlyuk tovább növekszik, miközben a piac fokozatosan beszűkül.
Ezért a szabályozásnak nem csupán azt kell vizsgálnia, hogy ki birtokol egy vállalatot, hanem azt is, hogy ki finanszírozza annak növekedését, illetve mekkora kockázatot vállal vele szemben a pénzügyi rendszer. A Magyarország számára több szempontból tanulságos izraeli szabályozás jó példát kínál erre.
