Nyolc évvel azt követően, hogy a német labdarúgó első- és másodosztály klubjait összefogó német futballiga, a DFL maga fordult a hivatalhoz, a német versenyfelügyelet, a Bundeskartellamt kimondta: jogszerű a futballklubok irányítására vonatkozó, úgynevezett „50+1 szabály”, amely kimondja, hogy a szavazati többségnek a szurkolók közösségi irányításával működő egyesületeknél kell maradniuk.
A hivatal szerint a szabályozás ugyan korlátozza a versenyt, de a célja, miszerint biztosítja a szurkolók részvételét a profi futball döntéshozatalában, közérdeknek tekinthető, ezért kivételt jelent a német versenytörvény alól, és nem ellentétes az uniós versenyszabályozással sem. A Bundeskartellamt egyúttal azt is kinyilvánította, hogy a szabályt egységesen, kivétel nélkül kell alkalmazni a Bundesliga első két osztályának mind a 36 csapatára.
A döntés fontos siker a DFL és a szurkolók számára, de a ligát egyúttal kihívás elé is állítja. A szabályozást ugyanis úgy kell átalakítania, hogy az bezárja a kiskapukat és megszüntesse a kivételeket. Ez elsősorban négy klubot érinthet: a formálisan is kivételezett státuszt élvező Bayer Leverkusent és VfL Wolfsburgot, a szabály betűjének megfelelő, de szellemiségével összeegyeztethetetlen RB Leipziget, valamint a másodosztályú Hannovert és a szabály ellen régóta lázadó befektetőjét, Martin Kindet.
