Barankovics-párti országgyűlési képviselő nagyapa, egyházatyák tudós kutatója, négygyerekes családapa – keresve sem találhatott volna jobb kádert a Fidesz–KDNP. Kínált önnek kormányzati feladatot?
Nem, pedig ideális lehettem volna a Fidesz, nevezzük így: emberképének, egészen 2012. márciusi blogbejegyzésemig, amelyben megfogalmaztam, miért kellene mindenkinek bocsánatot kérnie, aki a Kereszténydemokrata Néppártot bármi módon hozzásegítette hatalmi-politikai pozícióinak megszerzéséhez. Akkor az oktatáspolitikájuk ártalmasságáról írtam, de addigra már a kormánypártok lelkén száradt az egyházügyi törvény módosítása, az Alkotmánybíróság kiüresítése, a visszamenőleges törvénykezés, és akkor hol voltunk még a „kevert fajú” és „illiberális” tusványosi beszédektől!
A NER felől nézve a Soros Alapítvány, később a CEU-tanulmányok is fekete pontot jelenthettek az előéletében. Tényleg Soros-program sodorta a teológia felé?
Amit az utóbbi 16 év propagandistái műveltek, az egészen torz képet ad arról, hogy Magyarországon a Soros Alapítvány mi mindent indított el tudományos, kulturális, művészeti területeken az 1980-as évek második felében. A pécsi egyetemen például teológiai jellegű képzéseket támogatott. Spiritualitástörténet volt a program neve, héber-, latin-, görögnyelv-tanulást, szövegolvasást, teológiatörténetet kínált, és akkor kerültek oda olyan világi, nem klerikus, filozófiailag és teológiailag kiművelt tudósok, akiktől nagyon sokat tanultam. Akkor kezdtem el Platónt olvasni görögül Horváth Judittal és Perczel Istvánnal, közben Szent Ágostont olvasni és fordítani másik meghatározó mesteremmel, a vallásfilozófus, katolikus teológiatörténész Vidrányi Katalinnal. Ő például a 80-as évek második felében indított olyan egyetemi kurzust a Soros Alapítvány támogatásával, aminek nemes egyszerűséggel Peri eukhész volt a címe, ami azt jelenti görögül, hogy „az imádságról”. Miatyánk-kommentárokat olvastunk.
A későbbi kutatói-oktatói munkájába hogyan szövődtek bele az országos ügyek?
